2009. június 23., kedd

Könyvjelző


Csak egyik este kipróbáltam az új cérnácskámat...és készült egy könyvjelző az állandóan olvasó leánykámnak.

Cicás keresztszemes




Mióta kevesebbet írok, kevesebbet is alkotok, de most mutatok valamit....ugye a kép sose oda sikerül,ahova én szeretném..
Ezt a keresztszemes készletet még május közepén vettem Eszteremnek, néhány nappal a névnapja előtt .Ő választotta.
Mert voltunk egy jó boltban....
Amikor elkezdtem a keresztszemes blogokat nézegetni, sokszor találkoztam vele,hogy a csajok rendelik a mintákat,fonalakat. Bevallom, nagyzolásnak tartottam...mára teljesen megértem őket. Ehhez az kellett, hogy "beleássam" magam a témába. Mert nem kis város, ahol lakom, sőt inkább kimondottan nagy, de nincs egy tisztességes kézimunkás bolt. Fonalat még csak-csak árulnak néhány helyen, de kongrét vagy hímzővásznat, mintaívet vagy készletet, esetleg valami szebb gobelint nem találtam. Ez a bolt se az, amiről álmodom, de sokkal jobb, mint a többi.
Vettem egy csomag DMC cérnácskát is, hogy kipróbáljam, tényleg annyival jobb-e, mint amennyivel drágább és mint amennyire néhányan ragaszkodnak hozzá. Tényleg jobb, de azt hiszem ezek majd csak jutalmak lesznek magamtól...

2009. június 14., vasárnap

Vagyok

Régen írtam már, de persze közben rendszeresen olvastam azokat a blogokat, amelyeket fontosnak, érdekesnek,tanulságosnak tartok. Több ilyenben olvastam, hogy rosszindulatú megjegyzések találták meg az írót...nekem erre egyáltalán nincs szükségem. Ezért nem írok semmit a játékra, amelyre Gabella hívott, hogy áruljak el magamról 7 dolgot. Aki rendszeresen olvas engem, vagy ha én olvasok valakit, akkor úgyis belelát egy kicsit az életébe, ha jobban érdekli,akkor lesz tali is, hiszen egyre több közösség alakul. Ha nem annyira szimpi az illető, akkor meg legyen elég annyi, amennyit belesve láthat.

A nem írás egyik oka, hogy ez a blog nem tetszik...valahogy kényszerből született,még akkor is, ha ez az én belső kényszerem volt, de nem szeretem az "erőltetett" dolgokat.

Állandó lemaradásban vagyok, mindenben. A háztartásban, a suliban,a munkában, az alvásban, a gyerekekkel való foglalatosságban, hogy az olvasásról és a kézimunkázásról már ne is álmodozzak. Olyan,mintha leeresztettem volna. Szeretnék egy hatalmasat aludni végre, Vince még mindig nem alussza végig az éjszakát,és egyre nehezebben kelek fel hozzá ötször-hatszor,sőt néha többször. Érdekes bioritmusa lett, péntek éjszakánként még a szokásosnál is vacakabbul alszik, ez csak azért baj,mert ilyenkor szoktam tanulni másnapra...szeretnék egyszer kialudva indulni suliba, mert a téma általában nem túl izgalmas, hát még ha álmos is az ember lánya.

Kötőtű nem volt a kezemben már hetek óta. Van egy zokni elkezdve a Gerinek...nem is tudom mióta. Ezzelafonallal tanított a Hugicám zoknit kötni (nem ugyanilyennel, ezzel..!!!) azóta háromszor lebontottam, mindig csak a fele készült el, aztán félretettem,amire újra előkerült, a Geri már kinőtte. Bontás, újra nekifutottam..most is kicsimárneki,de majd a Vince belenő. Elkedvetlenít, hogy ez a fonal nem akarja, amit én...
A zöld-barna-narancs-fehér csíkos pulcsi,amit magamnak kezdtem el (a másik blogon valahol volt róla kép), kicsi lett nekem...az Eszternek még nagy,tehát az is pihen.

Most ennyi, hamarosan folyt.köv.