2010. június 28., hétfő

Kééész! Laminaria 2010/20

Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé, többször félretettem napokra-hetekre a sarokba, aztán lebontottam amit kellett és újrakötöttem. Amikor egy-egy megvilágosodott pillanat volt, hajnalig kötöttem.

Ez a kendő ( és a többi kendőm sem) nem születhetett volna meg Ercsu nélkül, köszönöm neki a sok segítséget, tanácsot, bíztatást.




A fonal Suri Blue, ötös tűvel kötöttem. Lehetett volna még egy kicsit vastagabbal is. Majd legközelebb, de ebből a fonalból nem kötök többet. Az csak egy része a miértre adott válasznak, hogy az egyszerre vásárolt két motring színben csak megközelítette egymást, ezért rendszeresen cserélgetett motringgal kötöttem. És valahogy nem az igazi. Hogy miért, azt nem tudom pontosan megfogalmazni, de olyan furcsa lett öblítés után. Pedig langyos, majdnem hideg vízben csináltam, babasamponnal, ahogy tanultam.

Nem is tökéletes, én is látok benne néhány hibát, mégis büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni. Az elmúlt 20 évben, mióta kötök, nem kellett mintát olvasnom (mindig a leírt mintát kötöttem), nem kellett dupla és tripla ráhajtást csinálnom, sőt olyan mintát se kötöttem gyakran, amiben egy ráhajtás volt. Ezeket most tanultam meg, segítséggel. Akitől segítséget kértem, mindig kaptam is, és tudom jó szívvel tették (Ercsu, Rita, Moncsi). Hogy viszonozni hogy fogom, még nem tudom, hiszen mindannyian magasan felettem állnak tudásban.
Amikor jelentkeztem a tanfolyamra, nem is gondoltam rá, hogy ennyit "profitálok" belőle: a néhány kapcsolat, ami ott indult és mára barátsággá nőtt többet ér, mint a tudás, amit ott kaptam. Ezek a kapcsolatok "hozták" a többit, és mára boldogan mondhatom: egy jó kis kötős csapat tagja lehetek. Köszönöm mindenkinek, akinek ebben része van!

Tegnap délután büszkén sétáltattam meg a kendőmet a tatai Öreg-tó partján (bár kicsit meleg volt, de egyszerűen kellett, ugye ismeritek ezt az érzést?)

2010. június 23., szerda

Kötőtű...

A mai kérdésem: Hogy kell a csipkekötéshez kiválasztani a megfelelő méretű tűt?

Azt is elmondom, miért kérdezem...Rita tegnap a komfortzóna határait feszegette..én átléptem a sajátomat, és lépem mindig, amikor vékonyka fonal kerül a kezembe. Számomra a tökéletes a 400m/100g...ehhez képest most egy 800 és egy 1200 méteressel próbálkozom. Mert sikerülnie kell!!!
Először a 800 méteres. 3,75-ös tűvel álltam neki, mert azt találtam itthon. Melinda 3,5-öst mondott hozzá, meg azt, hogy valaki négyessel kötötte legutóbb, és szép lett. Nekem ilyen...ez így jó? Vagy már nagyon csipke?



A másik az 1200 méteres. Ehhez a tűm kb 2,75-ös...nem is tudom hányszor álltam már ennek neki, tehát bizonyíthatom hogy jól bírja a bontást :)
Ezt viszont nagyon tömörnek látom..



Rájöttem, hogy az a gondom ezekkel a vékonyka fonalakkal, hogy nem látom a mintát. Blokkolás után látni fogom? Vagy azért nem látom, mert nem jól választom a tűt?
A bordóhoz Kiri mintát választottam, hogy legalább az egyszerű minta és a vékony fonal hátha könnyebben megy. A másik bonyolultabb, de megcsinálható (nem Laminária bonyolultságú).

2010. június 21., hétfő

Traveling Woman 2010/19

A fonal Melindától, 400 m, még egy teniszlabdányi maradt is belőle...
de szerintem a képek sokkal szebbek most, mint amit én írni tudnék :





A méret: 128*57 cm a két legszélesebb pontján...

Természetesen ehhez az egyszerű mintához is segítséget kértem, Macus látott el tanácsokkal, köszönöm neki!!!

Napsugaras színek

Volt egy csodálatos fonal, ami elsőre megszólított...a színekhez való viszonyom viszont ismert, ezért a találka váratott magára. Mikor többedszer láttam hasonlót (ugyanolyat nem láthattam, hiszen egyedi festésű fonal) és a hatás ugyanaz volt, eldöntöttem, nekem ilyen kell. Nem szeretném, vagy jó lenne, hanem kell....
Megkaptam!
Azt, hogy milyen jó ezt a fonalat kötni, már a múltkor a kirinél megtapasztaltam. De hogy a tűn ilyen színorgia lesz, arra nem is gondoltam:



Kettős érzéssel kötöttem ezt a kendőt: egyrészt gyorsan, mert kíváncsi voltam milyen is lesz, meg tudom-e csinálni, másrészt lassan, hogy sokáig tartson...a tegnap délutáni vacak időben felüdülés volt ezeket a színeket látni.
Köszönöm Melinda!!!!

A kendő éppen ázik, majd kép később :)

2010. június 18., péntek

Miért?

Miért van az, ha egy sornál az első pár szem után gyanús, hogy egy fogyasztás nem oda esik, ahova kellene, vagy egy ráhajtás lyukja nem ott lesz, ahol logikus lenne, mégis végigkötöm a sort? Mert bízom benne, hátha mégis így lesz jó? Mert szeretek bontani? Vagy egyszerűen csak hülye vagyok? Vagy csak rutintalan?
És mi van akkor, ha pl minden 2.-3. jó helyen van, de a köztesek nem? Akkor a véletlen is beszállt a hiba mellé a kötésembe? :)

2010. június 14., hétfő

Kiri(ke) 2010/18

Elkészült az első kendőm!!! Bizony, én egyedül, majdnem (Moncsi elmondta hogy kell elkezdeni)

A fonal Melinda csodálatos alkotása, amely már a Meskáról is kacsintgatott nekem, de aztán Monorierdő lett a nagy találkozás helyszíne. Imádtam kötni ezt a fonalat, csodálatosan puha, rugalmas (a szakszavakat, hogy milyen, Tőle kérdezzétek). Annyi csalást voltam kénytelen elkövetni, hogy az utolsó mintaegységnek csak az első két sorára volt elég a fonalam...majd legközelebb.(a maradék fonal a képen látható, határeset, hogy elég lett volna-e még két sorra)
Blokkolás után 70*140cm lett, pedig azt hittem az elején, csak a fiam barátnőjének lesz elég...de nem, megtartom.



A képek nem a legjobbak, de a célom a színvilág megmutatása volt...

Van még egy ekkora fonalam, és talán a héten is hoz a postás egy másikat. A segítségeteket kérném, hogy melyik az a minta, ami 400m-ből is kijön. Lehet hogy Ercsu Vénusza lesz a másikból? Milyen lenne az a minta egy világoskék-szürke átmenetes fonalkából?

Ui: mióta ezen az egyszerű mintán begyakoroltam a mintaolvasást, már a Laminária is gyorsabban halad...

2010. június 7., hétfő

Gyerekek és virágok

Hogy valami szépet is mutassak...

A képek még Pünkösdkor készültek az erkélyemről. Kicsi de a lehetőségekhez képest barátságos, zöld, színes:



Egyik kedvencem a fokföldi ibolya, nagyon régóta. Csak egy ideig nem szeretett nálam lenni, nem tudtam mi kell neki. Hát rájöttem: a keleti ablak...(a Húgom szobája keleti volt, ott mindig szép volt, az enyém nyugati, nem is virágzott sose. Most a nagyszoba keleti, ott sorakoznak az ablakpárkányon.)
Mindig valamelyik az asztalon van, most ő a legszebb :



És a végére a jutalom azoknak, akik elgörgettek, elolvastak idáig :)
A fiam és az "unokám":

2010. június 2., szerda

Táska

A táskákhoz való viszonyunk sokféle (itt alapvetően a nőkre gondolok, meg persze a kis nőcikre).

Általában táskát mindig viszünk magunkkal, hiszen ha mást nem is, egy papírzsepit bele kell tenni. A múltkor körbejárt egy játék, hogy mutasd mi van a táskádban...láthattuk (ha eddig nem tudtuk volna), hogy egy női táska mi minden hasznos és haszontalan dolgot rejt.
Anyukám táskarajongó...én is..a lányom is. Megállapítom tehát, hogy ez a mánia anyai ágon öröklődik. És amennyiben a fiam hátizsákjait is belegondolom a sorba, nem is csak a lányos vonalon öröklődik.

Nekem mindig van kedvenc táskám, ennek ellenére nem pakolászok naponta egyik táskából a másikba. Mert az sok idő, és mindig bennem a félsz, hogy valami, ami kellene, fontos lenne hogy velem legyen, a másikban marad. Általában hangulathoz, évszakhoz, alkalomhoz váltogatom a táskáimat. Vannak olyanok, amelyeket szinte szó szerint rongyosra hordok. Mert a táska szerelem..nekem. Minden egyes darab, amim van, megszólított. Hogy az enyém akar lenni. Hogy cipelni akarja a kacatjaimat. Meg a gyerekeimét...
Nem szeretem a kicsi táskákat, a rövidfülüt, a túl mélyet, az egyterűt, a fehéret...most ennyi jutott eszembe. Ha belegondolok, hogy miért nem, arra jutok, hogy mert a mostani életemhez nem praktikus.

Az egyik új kedvencem is ilyen megszólítás volt, kis kényeztetés tőlem nekem, még akkor is, ha már az első pillanatban tudtam, hogy nem egy mindennap nyúzni való Ő...olyan lélek-kényeztető inkább. És tökéletesen működik. Nem túl nagy mérete ellenére, mindennek van benne hely, átlátható. Szeretem. Kímélem.
Ő az:


Na, ki készítette?

A következő, amit a kérésemre készített, annyira tökéletes lett, hogy már azon gondolkodom, télre milyen anyagból kérjek Tőle ugyanilyet.
Anyukája családi táskának "csúfolta"...és miután odaadta nekem, kért néhány képet, amikor már használatban van.

Tessék a képek:


Rafináltan készült, ez a kisebb formája.

Ezen a képen összefogás nélkül, de teljes menetfelszereléssel látható:


És hogy mi is van benne? Belekukkanthattok...:



És akkor véleményt kérek: ez tényleg családi táska? Kb 30*45 cm..

2010. június 1., kedd

Kulcsos

Ez egy kicsit másfajta kreatívkodás, de ez is én vagyok...
A történet: nagyon tetszettek a kulcsos szekrénykék, ezért aztán évekkel ezelőtt az IKEÁ-ban nem túl sok pénzért kaptam egyet magamtól :) . Az előszoba falán, az ajtó mögött volt egy csavar (ugyebár panelban ezeket a csavarokat nem olyan könnyű odébbrakni), ez lett a helye. Szerintem jó hely volt, hiszen aki először belép a lakásba, nem ezt látja meg és mégis az ajtó közelében van. Az élet bebizonyította, hogy nem jó hely, legalábbis nem úgy, ahogy én azt felbiggyesztettem oda. Ugyanis a férjem ha kiment, ha bejött, a Geri is, olyan nagy lendülettel nyitotta az ajtót, hogy a szekrény sokszor leesett...egyszercsak szétesett. Apukám újra összerakta, összeragasztotta, én pedig kicsinosítottam:



Elég nehéz volt jó képet csinálnom, hiszen fénylik...Kapott egy réteg vajszínű akrilfestéket, majd repesztőlakkot, és utána egy réteg gesztenyebarna akrilt. Csodaszépen működött a repesztőlakk, szerintem. Száradás után lelakkoztam. A szalvéta, amit képként beletettem, egy olyan helyet ábrázol, ahol nagyon szívesen sétálnék....

Visszakerült a falra, az előszobába, az ajtó mögé, a régi helyére. De már nem fog leesni : nem felakasztottam a csavarra, hanem belülről csavartam a csavart a helyére, így nem lehet leverni a szekrénykét :)