2010. november 23., kedd

Tartozom

ezzel a képpel:



És a hallgatás oka: készen vagyok Édesanyám karácsonyi ajándékával, de nem merem feltenni a képet, nem tudom barangol-e errefelé, nem szeretném a meglepetést elrontani.

2010. november 11., csütörtök

Gondolatok

Azt, hogy egy fonal nem akart az lenni, amit szerettünk volna, mindannyiunk számára ismerős eset. Mint ahogy az is, hogy meglátunk egy fonalat, és abban a pillanatban beugrik, hogy mi is lesz belőle. Talán az is, hogy készítünk valamit, amiről már az első böködéseknél tudjuk, hogy nem a mienk lesz. Ám ekkor még nem valakinek kötjük, csak nem magunknak. Én így jártam a Lady of the manor shawl kendőmmel. Kész lett hamar, tetszett is nagyon, mégsem akaródzott felvenni. Mert menni akart tőlem. A varrónőnek ajándékoztam, akiről már írtam, hogy sokat segít nekem.
Olyan érzésem is volt már, hogy megláttam egy fonalat, és tudtam, hogy kihez illik, kinek a színe...Ez a mostani eset azonban más: a múltkori mülleres fonalak közül ez az egyetlen mostanáig, amit elkezdtem, és be is fejeztem. Hamar, talán 3 nap alatt. Nem tudom mi oka lehet, de kötés közben egy nagyon kedves barátnőm jutott eszembe, sokszor, vissza-visszatérve. Pedig a szín nem az, ami róla először eszembe jut..Mire elkészült, már tudtam, hogy az övé lesz. De hiába van kész már hetek óta, szépen türelmesen várta a mai napot, míg elhatároztam magam, beborítékoltam és elsétáltunk a postára. A várakozás oka, valami furcsa érzés volt, a nehezen megfogalmazható fajtából. Én Őt a barátnőmnek neveztem, ha ezeket a sorokat olvasva nem ért velem egyet, cáfolja meg, nyugodtan, akkor sem lesz harag. Néhány alkalommal találkoztunk csak, mégis olyasmi érzés rágondolni, mintha a nővérem lenne...ugyanakkor nem akartam tolakodó lenni, pont a távolság miatt...Zavaros volt? De azért érthető? Más is van így ezzel a "blogvilágban"?

Az lenne az igazi, ha most itt lenne egy kép...de nincs. Ugyanis a számítógépünk nem áll a helyzet magaslatán, egy fénykép feltöltése most megoldhatatlan feladat :) .

Gergő fiam

megfigyelési feladatot kapott az iskolában. Mit csinál ilyenkor egy blogger-anya? El se tudja képzelni, hogy a megfigyelt csigák életét máshol is dokumentálni lehetne, mint egy blogban.
Ha van kedvetek és érdekelnek házi kedvenceink, nézzetek be hozzá (nagyon örülne neki)
Képeket is fogok feltölteni, de most technikai problémáink vannak :).

http://csiguszok.blogspot.com/

2010. november 7., vasárnap

Anyja fia?

Aprócskám holnaptól ovis lesz. Vagy nem?
A bölcsödei kudarcok, sírások nagyon elevenen élnek bennem, ezért izgalommal nézek a holnap elébe. Lehet hogy ő is, és ezért lázasodott most be? (38,4)?
(Középiskolás koromban volt egy nagyon szemét tanárom, amikor vele volt óránk, előtte este 40 fokos lázat is tudtam produkálni. Féltem tőle, és utáltam. Azóta is ő az egyetlen ember, aki iránt így érzek...)

2010. november 5., péntek

Családmenedzser

lettem... Valahol, egy német blogon találtam ezt a kifejezést, nagyon tetszik, mert igaznak érzem.
Mégsem vagyok maradéktalanul boldog, mert ezt nálam most a kényszer hozta, nem saját választásom :( .
Ez most egy gödör, amiből még nem látom a kiutat, nem találom meg benne a szépet, így az alkotás se megy...még egy zoknihoz sincs türelmem.
Remélem nem tart sokáig és újra visszatér a lelkesedésem...