Olvastam 2026/10.

 Julie Caplin:Villa Amalfiban

Óriási felüdülés volt ez a regény, főleg az előző után. A sztori klasszikus: Lia, a sikeres textilművész megtudja hogy akit apjának hitt, tulajdonképpen nem az és a valódi apja épp Olaszoirszágban tartózkodik. Mivel az irodában egy utálatos, arrogáns férfi miatt nem jutott elérhetőséghez, elhatározta hogy odamegy és megkeresi. Jönnek a véletlenek, a félreértések, majd a titkos összenézések, a vibrálás és persze hogy aki elsőre utálatos az utána nem az...egy nagyon kedves, hangos igazi olasz család a második családja, mindenki barátságos és közvetlen, a táj gyönyörű és ihletet adó, a tenger kék és hűvös..kell ennél több a boldogsághoz? Hát persze, de az is megtörténik, megbocsájt édesanyjának az eltitkolt apáért.

Olvastam 2026/9.

 Matt Haig: Ha megáll az idő

 

 

Ebben az évben Egyszemlánnyal együtt megyünk könyvtárba időnként. Ezt a könyvet azért hoztam el, mert Ő azt mondta, olvasott már a szerzőtől és az jó volt. Kiskamasz korában csináltunk olyat sokszor, hogy én is elolvastam a könyvet amit ő, gondoltam ez most is ilyen lesz. Érdekes élmény ez a könyv, nekem elég rendesen komfortzónán kívüli és csak a hozzámkerülése miatt olvastam végig.

A történet főszereplője Tom, negyvenes éveiben járó férfi(nak látszik). A valóságban 439 éves, egy furcsa betegség miatt nem öregszik. A könyv egészében ugrálunk az ő életében, különböző személyiségei, helyszínek, korok között. Mindenhol történik valami, amit elmesél, tehát unalmasnak semmiképp se mondanám, mégis nagyon gyakran le kellett tennem hogy emésztgessem az olvasottakat. Tomnak nagyon mozgalmas élete van, persze négyszáz év alatt lehet hogy mindannyiunkkal ennyi minden történne. A könyvön átívelő vonal, hogy keresi a lányát, akit kénytelen volt elhagyni és akiről az anyja a halálos ágyán elárulta hogy ő is a hosszúéletűek közé tartozik. Barátságok tűnnek fel majd el, kapcsolatok alakulnak, a végére a lánya is meglesz és akiről azt hittük végig hogy jó, a végén kiderül hogy dehogy...

Érdekes könyv volt, nem hiszem hogy a szerző többi könyvét is elolvasom, de néha kell a változatosság. Azt még nem tudom elmondani hogy tetszett-e vagy nem, csak azt hogy nagyon más volt mint amit olvasni szoktam. 

 

Olvastam 2026/8

 Lily Graham: Villa a szigeten

 A villa egy spanyol szigeten áll, évek óta üresen, őrzi a titkát, a család titkát. Charlotte nagymamájáé volt. Charlotte a férjétől kapta ajándékba annak halála után, ide vonul vissza a gyászt feldolgozni és új terveket szőni. Közben egy csomó titkot megtud a családjáról, érdekes könyv. Párhuzamosan folyik a történet két száon, egy a jelenben, egy a múltban,a 18. század elején.

Olvastam 2026/7

 Laurie Gilmore: A Strawberry patch palacsintázó

Nagyon jó könyv volt, késő estig olvastam többször is. A két független, tartós kapcsolatot nem kereső embert egymás mellé sodorja az élet, vibrál köztük a levegő, egy darabig ellenállnak, aztán persze nem megy tovább. Aranyos történet egy apával, aki ötéves korában kapja meg a lányát, egy sérült lelkű kislánnyal, aki elveszítette az anyukáját és egy jógaoktatóval, aki nem tud és nem is akar megállapodni. A végére persze minden kisimul, a helyére kerül és boldog családként élnek.

Olvastam 2026/6

 Hidasi Judit: Könnyeidből színes tollak

Hidasi Judit Balaton sorozatát imádtam, ezért már egy ideje kerestem a könyvtárban a következő olvasnivalót tőle. Ez egy novelláskötet,melyben női sorsok és madarak közt von párhuzamot. A könyv elején a szokásos mondatot találtam, hogy minden csak a képzelet szüleménye, de senki ne lepődjön meg ha magára ismer... és tényleg, több szereplő életében voltak ismerős helyzetek.

Nem egy vidám könyv, nem vágyom rá hogy újraolvassam...

És  a véletlen: Anyukám is pont most vette ki ezt, egyszerre kezdtük el olvasni és neki se tetszett... 

Olvastam 2026/5

 Carley Fortune: Várlak a tónál 

Ebben az évben még mindig nehezen megy sz olvasás, de ezen a könyvön is átrágtam magam. A történet nem túl izgalmas, de szerethető. Két fiatal találkozik Torontóban, együtt töltenek egy rövid időt és megbeszélik hogy jövő nyáron ugyanazon a  napon találkoznak. Ám a fiú nem megy el... vagy mégis? Tíz év telik el a következő találkozásig, ahol a köztük lévő szikra még ugyanolyan, egy csomó dolgot tisztáznak, de helyettük újabb titkok érkeznek. Kiderül pl hogy s fiú ott volt a tónál akkor régen...

Emberek

 Időnként elgondolkodom azon, hogy ha most lennék fiatal, a gyerekeim helyében, akkor akarnék-e gyereket szülni erre a világra. Ezeknek a gondolkodásoknak egyik fő oka a politika, ami ebben a választási kampányban folyik és ami szemétség már előkerült, azt normális ember már nem tudja elviselni...az AI elterjedése pedig a felületes szemlélőnek nehezen vagy nem észrevehető "átveréseket" csinál. Nem jó szó az átverés, mert ez kőkemény, előkészített, meggondolt tevékenység. Az emberek egyre kevésbé foglalkoznak egymással emberhez méltóan...ha valaki jót csinál vagy egyszerűen csak jól néz ki, vagy csak mosolyogva érkezik a munkahelyére egy esős hétfő reggelen, senki nem teszi szóvá...de ha baja van, azonnal kibeszélik a háta mögött...a káröröm mindig mindenhol megjelenik...de nem is kell ehhez ok, elég ha valaki valakinek nem szimpatikus...mindig vannak egy közösségben "véleményvezérek", akik persze semmit nem csinálnak, de ha valaki tesz valamit akkor meg tudják mondani mi a baj vele...ja, majdnem elfelejtettem, nálunk ez névtelenül megy, falragaszokkal....Undorító hely kezd lenni a munkahelyem....

Januártól másodállásom van, takarítom a labort ahol dolgozom...Amikor elvállaltam, minden kollegának felajánlottam, hogy beszállhat...természetesen senki nem akarta, ami nem lepett meg, hiszen "nem aljasodnak le" a takarítás szintjére...ezzel nincs is semmi baj, nem is számítottam tolongásra, de az utálat olyan fokú megnyilvánulására se amit kaptam...mondom, mindezt névtelenül...a konyhában a leesett kajadarabot nem veszi fel, a kilöttyent kávét nem törli fel, a Wc papír guriga magától nem megy a kukába ami kb 20 cm-rel arrébb van...a papírból galacsinok se maguktól készülnek...a papírtörlő a kuka mellé esett...nem baj, majd a Kata felszedi...és egy csomó ilyen van még...mindezt egy kis helyen, ahol 17-en dolgozunk....