Olvastam 2025/31-32-33

 Baráth Viktória: Az Igazság nyomában

                            Az Igazság árnyékában

                            Az Igazság ára 

    

A hétvégi nagytakarítás nem volt hatékony  és erről a felsorolt könyvek tehetnek. Az első kötet konkrétan egy nap volt...a második is...a harmadik kicsit több, közben hazamentem a szüleimhez.

A történet tárgyalótermekben és hálószobákban játszódik. Hannah és Jason szerelme, kapcsolata legalább annyira bonyolult mint az ügyek melyeket megoldanak. Közben kiderül hogy ki az igazi barát és ki az aki csak érdekből láttatja magát annak. Az is kiderül, hogy jól tudnak együtt dolgozni, csapatként harcolni az igazságért és az is hogy a kapcsolatuk minden akadályt legyőz. Az első kötetben egyik szálon a kalandos megismerkedésük fut, másikon az ügy, ami egy fiatal lány megerőszakolása. Sok vakvágány után kiderül hogy az elkövető nagyon nem az, aki gyanúsítottként szerepelt. Az ügy lezárása után Jasonnel közösen folytatják életüket. A második kötetben egy gyilkosság elkövetője után nyomoznak, sok csavar van ebben a történetben is. Család, barátok, ellenségek, cinkosok, becsapás, árulás, megcsalás, minden van, de a végére minden szál a helyére kerül. A harmadik nagyon más, ott Jasont tartóztatják le az első oldalak valamelyikén, egy lány meggyilkolásával vádolják. Titkolózik, ellenséges, Hannah pedig az első pillanattól kezdve segíteni szeretne neki. Kiderül hogy viszonya volt a lánnyal, aki zsarolta őt, ő pedig védte akit legjobban szeretett: Hannaht...és a kislányukat. Ez a rész nekem arról is szólt, hogy milyen szép is a szerelem, amikor két ember tudja hogy ha hülyeséget is csinált, a másik megbocsájt mert nélküle nem tudja elképzelni az életét...és jelen esetben mindketten állnak mindegyik oldalon is. Ezt az ügyet is közösen göngyölítik fel, kiderül ki akarja Jasonre "kenni" a gyilkosságot.

Megvalósított tervek

 A szülinapos bejegyzésben írtam róla, hogy voltak terveim, amelyek nem valósultak meg a napig.

De mostanra igen:

1. Elkészült az első tetoválásom:

Ezer éve tervezgettem, és azóta is nagyon örülök neki.

2. Elváltam...10 év 11 hónap különélés után hétfőn hivatalosan is pont került ennek a házasságnak a végére. Érzelmeim a témával nincsenek, egy megoldandó feladatként tekintettem rá régóta, most kipipáltam. 

Szorongás

 Az előző bejegyzésekkel kissé összefügg ez a mai: fura a cím, ezt a szót se ismertem nagyon sokáig. Főleg nem úgy, hogy semmi okom nem volt rá. Hát most már hónapok  óta társam, egy olyan társ akivel nem tudok és nem is akarok hosszasan együttélni. Csak nem tudom hogyan lehetne, hogyan kellene szabadulni. Mert ezt senki nem tanította nekem, és eddig nem is volt rá szükségem. Azt hiszem szerencsés vagyok, de bevallom ez nem vigasztal most. Mivel tulajdonképpen semmi nem változott az életemben, a változókorhoz kötöm az érkezését. Hiszen a családom rendben van, Csufika egészséges (bár ez egy pillanat alatt megváltozhat, de nem szabad bevonzani a rosszat), a munkahelyem rendben van, barátaim eddig se voltak, most sincsenek, nincs változás. Állandóan készenlétben élek, minden pillanatban valamiféle belső bizonytalanságot érezve hogy valamit elfelejtettem vagy elrontottam vagy valami baj fog történni. Ez az érzés, a készenlét, a rossz alvással együtt lassan oda vezet hogy kikészülök. Persze aludni se bírok, hiába vagyok fáradt. Ez egy ördögi kör amiből nem tudom hol a kijárat. Ha délután ledőlök picit, zakatol az agyam hogy mennyi feladatom van: mosni, vagy teregetni, vagy főzni, vagy valahova menni, ami általában a másnapi szendvicsalap beszerzésénél nem komolyabb feladat.

Stresszkezelést kéne tanulnom...kialakítani egy olyan megoldást magamnak, ami működik. Mint egy leszarom-tabletta. Hogy ami nem az én dolgom, azon ne rágódjak...ami elmúlt, azon ne rágódjak..amit nem tudok megváltoztatni, azon ne rágódjak...ha egy engem bántó dolgot csak konfrontációval lehet megoldani, amihez sem kedvem, sem erőm, akkor azon ne rágódjak...vannak olyan beszélgetések, amelyeket nem érdemes elkezdeni, mert a másik fél dolgokhoz való hozzáállását ismerem, nagyjából fel se fogná mi bajom van, legfeljebb kényszerből igazat adni, megígérne valamit amit aztán persze hogy nem sikerül betartani. Van egy mondás, de nem szép, tehát úgy nem írhatom le ahogy gondolom: elég öreg vagyok én már ahhoz hogy ne menjek házhoz a pofonért, főleg ha biztosan tudom hogy nekem van igazam és a sztori végén én lennék aki csalódik és azt nem akarom. Csak ez valahol megint olyan probléma, ami gyakran előfordul az életemben: mást képzelek egy kapcsolatba, mint ami...és úgy érzem másnak én is olyan fontos vagyok mint ő nekem. De nem, vagy csak még nem jött rá. Drukkolok neki, hogy nehogy késő legyen...

A stresszkezelés egyik általam alkalmazott módja az evés...lehetőleg valami szénhidrátot...hát az most éppen nem az amire szükségem van, most még annyira se mint eddig. Keresem a b verziót...menjek pszichológushoz?

Türelem

Tanulok..nem iskolában, az élet tanít. Türelmet, toleranciát. Magammal és másokkal szemben is. Magammal az őszi fáradság miatt, a változókori megváltozás miatt, a hangulatom kiszámíthatatlan változása miatt. Nehezen indulnak a napok, Csufika ugyan korán ébreszt, de olyan jó vele elheverészni hogy nem akaródzik dolgozni indulni. Hogy is akarnék, amikor neki az én szeretetemre és érintésemre, simogatásomra van szüksége? Mire beérek dolgozni, felveszem az álarcom és a tőlem telhető legjobb módon megoldom a feladatokat. Ezzel szerencsére nincs baj, nem hibázok, ha mégis akkor csak olyat ami könnyen korrigálható.  Viszont itt van a legnagyobb szükségem a jólneveltségemre, a toleranciára és egy falra magam köré. A fal, amiről lepattognak a negatív és bizonytalan dolgok. A negativitás, ellenségeskedés olyan szinten  árad a közvetlen kolleganőmtől hogy néha legszívesebben megráznám hogy hátha attól észheztér. Egy szerencséje van , hogy belém még nem kötött...de mindennel és mindenkivel baja van. Próbálok segíteni neki, hogy más szemmel, más szempontból nézze a dolgokat, de nem megy. Illetve ha egyik nap úgy tűnik hogy igen, másnapra kiderül hogy nem :)

Szerencsére otthon minden rendben, a gyerekeket látom kit gyakrabban kit ritkábban, de tudunk egymásról.  

Olvastam 2025/30.

 Baráth Viktória: Orosz rulett

 Ebben a könyvben van minden: lopás, prostitúció, drogok, tequila, maffia, gyilkosság

Szokásosan letehetetlenül érdekes, izgalmas, szerelmes. A szegény fiatal lány hatalmas vagyont örököl, ez azonban nem tisztességesen szerzett pénz. Rátalál a szerelem, aki segít neki felfedezni a gazdagok világát de ugyanakkor magával rántja a saját alvilágába...Napról napra kiderül hogy amit igaznak hitt az nem teljesen az, a bonyolult családi háttere még bonyolultabbá válik.

Olvastam 2025/29.

 Baráth Viktória: Szerelem és más hazugságok

 Ez is egy nagyon jó könyv volt. Nem a legjobb amit tőle olvastam, de attól még nagyon jó. Hogy miről szólt? Nekem az útkeresésről, az újrakezdésről, a bátorságról, arról hogy ami történik annak az értelmét nem biztos hogy akkor tudjuk meg. Vannak találkozások, hiszem hogy minden találkozásnak célja van az életben, vagy tanulnunk vagy tanítanunk kell, vagy vezet valahova. Erre ez egy tökéletes könyv. Kerülőutakon de a főhős eléri régóta dédelgetett célját. Ja, arról is szól, hogy az álmainkat nem szabad feladni, meg kell valósítani :) .

Olvastam 2025/28.

 Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka

 Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont azt kaptam. Pár óra alatt elolvastam, könnyen olvasható, vitt magával a történet. Ami kb a való élet, hiszen pár éve megtapasztaltam hogy a társkeresőn fura figurák vannak...végül sok kitérő és próbálkozás után ő sem ott találta meg a szerelmet.

Még nem tudom hogy keresni fogom-e az ő többi könyvét...mellette szól hogy a stílusa élvezhető és nem volt hosszú..