Olvastam 2025/14.

 R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton

Ez az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Mint már mondtam talán, nem szoktam elolvasni a könyvek hátulján levő szöveget, a borító vagy megfog vagy nem, vagy kíváncsi leszek rá vagy nem. Enné a könyvnél lehet hogy hasznos lett volna, hiszen ez az úgynevezett Caroline Wood sorozat harmadik része. A másik kettőt nem olvastam, nem is volt hiányérzetem, tehát kb csak a főhős személye köti össze őket (azért legközelebb megnézem hátha épp bent van valamelyik). 

A könyv már-már klasszikus könnyed nyári olvasmány: a Londonban élő sikeres újságírónő hazalátogatni kényszerül a Balaton melletti kis faluba egy temetés és hagyatéki ügy miatt. Nagybátyja rá hagyta az épülő panziójának felét...a másik fele a gyerekkori plátói szerelméé lett...természetesen nem értenek egyet a könyv elején, veszekedés, rosszindulat, minden van, aztán a józan ész összehozza őket. a könyv közepe táján indul el az izgalmasabb, kissé krimis vonal, nyomozás, hogy a nagybácsi haláláról megtudjanak valamit...és így kerülnek a gazdag hoteltulajonos közelébe, aki a környék összes szálláshelyét fel akarja vásárolni, ezzel szüntetve meg a konkurenciát...nagyon izgalmas a történet, letehetetlen és a végére a főhőseink egymás karjában kötnek ki és a közösen örökölt panzió jó alap a közös élet elkezdéséhez.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy direkt nem szoktam híres írók könyveit választani a polcról, mert félek hogy nem kapom azt az élményt amit várok..így volt ez most is, de az első pár oldal után volt valami, talán a lendület, a fordulatosság, ami olvastatott tovább és nem bántam meg. 

Olvastam 2025/13.

 Hadházi Anita: Dubaj gésái

Írtam már talán hogy nem szoktam elolvasni a könyvek hátulján levő ajánló szöveget, vagy ismert szerzőt választok, vagy olyat amit valaki ajánlott vagy egész egyszerűen a könyv borítója alapján döntök. Ez lehet hogy változni fog ha sokszor előfordul hogy mellényúlok, de most úgy érzem hogy a sok olvasás nélkül töltött év után mindenevőként kell visszafordulnom.

Ezzel a könyvvel is úgy voltam, hogy a borító alapján választottam, bár vonzott, de nem tettem azonnal a hazahozandó kupacba. Dubaj...gésák...sötét borító...törött álarc...egyszerre vonzott és tartott távol. Aztán az a tulajdonságom döntött, hogy az első benyomás fontos..

Jól tettem. Nehezen indult a könyv, ami lehet hogy az én hibám. Régen olvastam krimit vagy ahhoz hasonló könyvet, ráadásul a múlt héten nem akartam negatív gondolatokat, az élet bőven adott ennélkül is. Szerencsére nem tettem félre, csak lassan olvastam...egy darabig...aztán letehetetlen lett..

A történet egy Dubajban új életet kezdeni akaró magyar lányról szól, aki pár nappal megérkezése után egy gyilkosság szemtanúja lesz, ráadásul az otthonában, a lakótársa az áldozat. A rendőrség nem hisz neki, ennek oka hogy alkoholos vagy drogos állapotban volt egy gésaparti után...A rendőrség hozzáállását látva magánnyomozásba kezd, ismerősöket kutat fel, beszélget, próbálkozik, még akkor is ha folyamatosan jeleket, üzeneteket kap hogy ne tegye...folyamatosan figyeli valaki, de titokban. Gyanúsít embereket, aztán kiderül hogy nem ő volt a gyilkos, semmi köze az este történtekhez. A szerelem természetesen most is megjelenik, a nyomozó kezdi félteni, aggódni érte. Bevallom voltak oldalak, amikor azt hittem hogy ez csak egy csel, egy félrevezetés, távoltartás...ebben a regényben kb mindenkinek van valami titkolnivalója, ez szép lassan izgalmasan derül ki de a gyilkos személye és indítéka kb az utolsó öt oldalig rejtély marad.

Annyira élveztem ezt a könyvet, hogy meg fogom keresni írt- e ő még valamit...

Tavaszi nemtudommi

Olyan semmi sem megy, semmi sem sikerül, semmi sem érdekel, álmos vagyok és fáradt napjaim vannak. Általában a könyvtárból négy könyvet hozok ki egyszerre, mert egy hónap a határidő és ez így tartható...na a múltkor sikerült annyira "jól" választanom, hogy egyet elolvastam, egyet kb félig, a másik kettő pedig már az első tíz oldalnál se fogott meg és nem késztetett a továbbolvasásra. Ilyen már régen volt, ma délután visszaviszem őket és újrapróbálkozom. 

A munkahelyem sem okoz se sikerélményt, se örömet mostanában, túl sok a változás és ezek nem pozitívak. Nem szeretem ha ésszerűtlen dolgokat csinálunk és ami meg tényleg fontos lenne az mintha láthatatlan lenne...persze ez nézőpont kérdése, a ranglétrán elfoglalt helytől függ...alulról sokkal jobban látszik a valóság. Tudom, vannak dolgok, illetve kellene hogy legyenek a háttérben, amiknek az eredménye csak később lesz látható...egy ideje úgy érzem itt nincsenek, csak elindultunk a lejtőn...még ezt is el tudnám fogadni, hiszen a vezetők majd megállítják a szekeret, gondolom én...amit nem tudok elfogadni és megemészteni, hogy emberek állnak fel, olyanok akik nagyon sokat letettek már az asztalra  itt, szükség van rájuk szakmailag és emberileg is..csak a létra felső részéről ez is a láthatatlan dolgok között van...Vártam a tavaszt, hiszen minden újnak kell idő hogy kialakuljon, de nem érzem a változást, lehet hogy türelmetlen vagyok...sok kollegával együtt...vannak "listák" mindenki fejében, hogy ki mikor fog felállni...néhány nagyon fájdalmas lesz, félek tőle...az egyik legfájdalmasabb hétfőn megtörtént, azóta is alig hiszem el...

De legalább otthon minden szép és jó, mindenki éli az életét, de tudunk egymásról. Kispasi pénteken előrehozott emelt érettségit tesz németből, és megint én izgulok jobban, mint ahogy ez a középszintű érettségijénél is volt meg a nyelvvizsgáknál is. Közben erősen megy a gondolkodás, tervezgetés, ötletelés a jövőt illetően, de ez a gyermek kb ugyanúgy nem tudja mit szeretne mint én se tudtam...