Miért van az, ha egy sornál az első pár szem után gyanús, hogy egy fogyasztás nem oda esik, ahova kellene, vagy egy ráhajtás lyukja nem ott lesz, ahol logikus lenne, mégis végigkötöm a sort? Mert bízom benne, hátha mégis így lesz jó? Mert szeretek bontani? Vagy egyszerűen csak hülye vagyok? Vagy csak rutintalan?
És mi van akkor, ha pl minden 2.-3. jó helyen van, de a köztesek nem? Akkor a véletlen is beszállt a hiba mellé a kötésembe? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/7
Laurie Gilmore: A Strawberry patch palacsintázó Nagyon jó könyv volt, késő estig olvastam többször is. A két független, tartós kapcsolatot ...
-
.jpeg)
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén... -
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a... -
Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton Szerencsés kezem volt amikor a mostani könyveket választottam, ez is letehetlenül olvasmányos. ...
Nyugi...
VálaszTörlésMajd alakul.
A mostani a kisebbik hiba, a véletlenül kijövős a lamiban van :(
VálaszTörlésAmikor az első Lamimat kötöttem, nekem is összevissza estek a likak. Megtartottam azért, csúnyán, ahogy volt, sőt hordtam is a télen. :-)
VálaszTörlésEgy tanácsom volna: ne CSAK a mintát kösd, hanem nézd meg, keresd meg, mi hova mikor kell. A minták javarészénél látszódnak a vonalak, az, hogy hova kell ráhajtani, az apasztások iránya.
Ha pedig nem akarsz sokat bontani, vagy megoldható a dolog másként, nem túl szembetűnő már eddig, akkor próbáld a hibát helyrehozni ott, ahol most vagy. Ugye egy szem +/- van valahol, az egyenlő egy apasztással/szaporítással, nem?!
Szóval ne keseredj el. :-)
(más is bont egyébként, nehogy azt gondold, hogy bárki bontás nélkül tanult meg csipkét kötni)