Sírjak vagy nevessek?

Ez most nem kézimunkás bejegyzés lesz...
Az előbb, az erkélyen rendezgettem a virágládákat, és az egyik pillanatban nem oda figyeltem teljesen (ugyanis közben a Vince egy fél kanna vizet kiöntözött a talpam alá :) ), és kicsúszott a láda a kezemből is meg a tartóból is...Megállapítom, amit mindenki tud: a műanyag virágláda nem éli túl az öt emeletnyi zuhanást, sőt, a bele ültetett muskátlik sem :( .
Eddig volt a sírjak rész...az pl pozitív a dologban, hogy nem járt éppen akkor az erkély alatt senki.
Amikor lementem összesöpörni, az egyik lakótárs megkérdezte: direkt dobtad ki?
Az tény, észrevettem én is, hogy antiszociálissá váltam, jobban mint szerettem volna, de ennyire azért nem vagyok bolond :)
És amikor a csaj elment, jót röhögtem: nem járok a játszótérre pletykálni, nem járok össze senkivel, megválogatom kinek köszönök és kivel állok meg beszélgetni (ő ráadásul beszélgetős kategória), igyekszem a gyerekeimet normálisan nevelni, szóval nem tudom miért gondolt erre, hogy megháborodtam....
Pár évvel ezelőtt direkt mosolyogva jártam az utcán és figyeltem a szembejövő embereket, hogy milyen fura pofákat vágnak...vagy láthatóan élveztem az esőt...meg rugdaltam az avart, a lehullott leveleket az út szélén...és akkor is úgy néztek rám, hogy ez a nő nem normális..
Lehet hogy tényleg nem vagyok az?