Elkényeztettem a gyerekeimet, ez az igazság....nemcsak a kicsit, a nagyokat is. De ki kényeztesse őket, ha nem az anyukájuk?
Tegnap este a Vince sehogy nem akart elaludni. Ez nálunk úgy történik, hogy mellé kell bújni :). Szeretem ezeket a perceket, ilyenkor jókat szoktunk beszélgetni, akár a napközben történtekről, akár az olvasott meséről. Vagy a Mikulásról, akit most már nagyon várunk. Csak mi ketten :). Tegnap már sokat beszélgettünk, aztán próbáltam szigorú lenni, hogy csukja be a szemét és aludjon, na ez nem ment. Lehet hogy a szigor se volt az igazi? :). Már nem tudtam mit kitalálni, mondtam, hogy én elfordulok alvósba (bal oldalamon, magzati pózban, jelen esetben háttal neki), ő meg csinál amit akar...Mit gondoltok mit akart? Átmászott rajtam, kifli pózban az ölembe, magára húzta a kezemet és azt mondta: belebújtam a szeretetbe :). És kettő perc múlva már aludt is!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2025/18.
Celia Imrie: Nyár a Riviérán Amikor olvasok egy könyvet, szoktam arra gondolni, hogy vajon mit fogok ide írni róla. Volt olyan, hogy olvasá...
-
Hosszú munka volt, ennek több oka is van: - a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem.... - egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt... -
Október vége van, néhány nappal ezelőtt még jóval melegebb volt mint ami ilyenkor megszokott. Volt már néhány párás reggel, de a kabát délut...
Megható:o)
VálaszTörlésKedves! :o)
VálaszTörlés