2012. február 3., péntek
:)
Szerencsésen túlvagyunk egy orrmandula-műtéten a Vincével. Nem az első gyerekem, nem az első ilyen műtét miatt aggódtam a műtő előtt álldogálva, neki sem ez volt az első műtétje, ráadásul a többi volt a komolyabb, de annyira ideges voltam, hogy két éjszakát nem aludtam előtte. Ez egy magamtól ismeretlen reakció volt, most olyan vagyok mint egy citrom, amit kifacsartak. Agyilag és fizikailag is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2025/1
Visszatérni a könyvekhez, a rendszeres olvasáshoz nem is olyan egyszerű dolog, nekem. Bevallom a könyvtárba való lelkes beiratkozásom első a...
-
Hosszú munka volt, ennek több oka is van: - a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem.... - egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt... -
Október vége van, néhány nappal ezelőtt még jóval melegebb volt mint ami ilyenkor megszokott. Volt már néhány párás reggel, de a kabát délut...
Mielőbbi gyors gyógyulást, kipihenést!
VálaszTörlésGyors gyógyulást kívánok!
VálaszTörlésIde írom, hogy Moncsi is megszabadult az epekövétől, jól van, (személyesen láttam) és üdvözöl mindenkit!
Moncsi itt is van, és gyógyulást kíván a kislegénynek. Kicsit kómás voltam, de azért gondoltam Rátok! Puszi!
VálaszTörlésAkkor most, hogy már szerencsésen túl vagytok rajta, hamar aludd ki magad. Vincének pedig gyors regenerálódást kívánok. :)
VálaszTörlés