Szeretem a horgolt felületek egyenetlenségét, a szabadságot amit a tarkaságból, az öltések, pálcák szabálytalanságából érzek. Szeretem a színeket és az árnyalatokat.
Szeretnék egy burkolózós takarót, szép párnákat, függönyt a konyhába, szépséges csillagokat a karácsonyfára...
A horgolás olyan otthonos érzés nekem, annak ellenére hogy gyerekkoromban nem volt otthon horgolt dolog, a kis terítóket leszámítva.
A horgolás néhány alapmozdulatát Moncsi barátnőmtől megtanultam évekkel ezelőtt. ÍEgy kicsit mintát is tudok olvasni, de amiben már többféle pálca van,kifog rajtam. A Gombolydában, Viki segítségével, türelmével, megtanultam koszorút horgolni. Az nem is volt bonyolult...a virág már inkább..de legjobban a levél...nem is csináltam meg, mert sokadszorra se sikerült, kihúztam a tűt, lebontottam...aztán este itthon egy pillanat alatt, szinte gondolkodás nélkül csináltam néhányat. Nem pont olyat, de felismerhetően levél...ez a horgolás szabadsága :)
Juj! Mi találkozhatnánk a Gombolydában? :D De jó lenne! :)
VálaszTörlésHát persze :)
TörlésCsak én a szfváriba járok...de persze semmi sem lehetetlen :)