Ma kegyetlenül rossz kedvem volt, nem dobott fel semmi, sírtam délután. Egyedül éreztem magam, a bezártság, elszigeteltség kiakasztott. Szerencsére semmi rossz nem történt, ami ezt indokolta volna, de ebben a helyzetben néha mindannyian vagyunk így...még jó hogy nem egyszerre, így mindig van aki a másikat megpróbálja feldobni.
Csodaszép kenyeret sütöttem ma is, meg rétest, káposztásat és túrósat.
Rájöttem hogy a kenyér szebb lesz, ha nem teljesen fehér lisztből készül. Most kb a liszt harmada teljes kiörlésű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése