Reggelente a kávésbögrémmel kimegyek az erkélyre. Ez egy "szertartás", csak a leghidegebb téli napokban hagyom ki. Ilyenkor megszemlélem a világot felülről, megsimogatom a virágaimat a szememmel, lecsípek egy-egy hervadt levelet, ma pl kihúztam két tő muskátlit, akik az átteleltetés után nem tértek magukhoz.
És ezt láttam:
Ez a hála a gondoskodásért 😃
Este fél tízre kisült a finom mazsolás kalács...nem tudtunk ellenállni:
A kalács Édesapa receptje. Érdekes, de a karantén előtti időszakig az ő "feladata, kedvtelése" volt a kenyérsütés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése