Visszarázódunk a mindennapok megszokásába, a karantén, a nyári szünet kellemes magánya után. Szinte minden nap van olyan helyzet, amiben úgy érzem, rosszul vagyok összerakva...ezek jelentős része a gyerekekkel és a nevelésükkel kapcsolatos, de a munkatársa kapcsolatában is előfordul. Érdekes, de most még nem zavar. Elvégzem a dolgom és jövök haza, a biztonságos négy fal közé. Biztonságos, mert itt szeretnek...a gyerekek, akikből mindig változó mennyi van itthon, kettő-három-négy, és már Csufika is. Biztonságos, mert kívül van a vírus. Biztonságos, mert csak az van itt, akit én beengedek.
Ugyanakkor hiányos...a másik felem hiányzik nemcsak a lakásból, az életemből is. Tegnap újra regisztráltam egy társkergetőre, bár megvallom őszintén, nem hiszek benne.... Mindegy, fent vagyok, nem vadászok, csak hagyom magam sodródni az árral és majd kiderül mi lesz belőle, lesz-e valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése