Mélázgatok

 A drukk kevés volt, nem jött össze amit szerettem volna...tehát az nem az én utam, vagy nem most, akármennyire is szerettem volna. Tehát a jelenlegi helyzetből még tanulnivalóm van. Tök jó hogy ezt ilyen szépen le tudom írni, de megélni, benne lenni nap mint nap már nem ilyen egyszerű. Úgy érzem magam néha mint egy rossz szivacs: csak felszívom a környezetemből érkező jeleket, de nem tudom kiadni. És megtelek, nehézzé válok és valami düh és szomorúság elegye amit érzek, egy adag tehetetlenséggel párosítva. Ugye hogy nem a legjobb kombináció? Csak a megfelelő pillanatot kell megvárni. Talán a velem született biztonságérzet, talán a három gyerekkel egyedülálló létem csak a minden szempontból megbízható megoldásokat szereti, sőt csak azt tehetem meg. Ilyenkor minden, de tényleg minden a mérlegre kerül...mi mit ér meg...mit szabad kockáztatni, ami ha el is veszik pótolható...itt tartok most. Gondolkodom, tervezgetek, számolok és várok. És persze úgy rendezem a világot magam körül hogy bármikor lépni, indulni tudjak.