Baráth Viktória: A napfény földje
Ez a könyv az első pár oldalon nem tetszett, aztán nagyon nem...megint csak a kíváncsiságom olvastatta tovább és milyen jól tette. Fergeteges, magával ragadó, letehetetlen lett egy . Elizabeth, a főhős szívtelen, sikeres, gazdag, törtető, akarnok, aki soha senkivel nem törődött csak a karrierjével és hogy megfeleljen a családja által támasztott elvárásoknak. Tisztaságmániás, kontrollmániás, mindig tökéletességre törekvő, saját magával és mindenki mással szemben is, ráadásul pánikbeteg, amit még magának se mer bevallani. Nem voltak barátai, még a szeretője is csak érdek volt. Egy nagy üzlet lehetőségének reményében el kell utaznia Afrikába (a szeretőjével, aki munkatárs is) , ám ottlétük másnapján lázadás tör ki, azonnal el kell hagyniuk a szállodát és az országot. A srácnak sikerül, Elizabeth viszont lekési az utolsó induló gépet és ottragad..egy számára nem szimpatikus angol származású férfi segít neki kimenekülni a városból, elviszi az otthonába, nem tudom másképp fogalmazni, a semmi közepére. Teljesen ellenkező körülmények közé, mint amit a nő megszokott. Nem akarom részletesen elmesélni, de számomra innentől lett érdekes a történet: beletörődve sorsába, lemondva mindenről, amiről azt hitte nem tud élni nélküle, változtatva a stílusán (leszállva a magas lóról) egyre jobban megismeri megmentőjét (Adam) és a körülöttük élők életét. A szomszéd faluban lakó emberek kakaóbab termesztésből élnek, Elizabeth cége által kizsákmányolva...közben érzelmei támadnak Adam iránt és segíteni akar az embereknek...elindítanak egy közös céget, majd jön egy email és ő visszarepül Londonba, ezzel nagy csalódást okozva...A könyv utolsó oldalain ott a mondat: Felmondok
Én pedig kíváncsian várom a folytatást, szerintem jövő héten megpróbálom megszerezni. Addig is az írónő egy másik könyvét kezdem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése