Baráth Viktória: Első tánc
Ez a könyv olyan, amilyet a szerzőtől megszoktam: izgalmas, fordulatos, letehetetlen. És mégis más: mintha egy filmet néznék, úgy látom magam előtt a szereplőket, jeleneteket. 568 oldal, aminek nem akartam hogy a végére érjünk. Akkor se, ha tudtam hogy jó lesz a vége, meglepetés lesz, egy csavarral a jó elnyeri jutalmát.
A történet elején Zoey Párizsba utazik a születésnapjára, egyedül. A repülőn megismerkedik Owennel, aki kisegíti amikor gondja akad Párizsban. Együtt töltik a pár napot, majd Owen elmegy. A lány hazautazik az iskola kezdetéig próbálja összekaparni magát, nagy hatással volt rá a férfi. A bonyoldalom fokozódik, amikor kiderül hogy a tanára lesz...majd még tovább, amikor kiderül hogy nős és a felesége is tanára lesz...Titkos találkozások, bújkálás, szerelem, szenvedély, lemondás, ellenállás, visszacsábulás...heteken át. Közben új szerelem szövődik..vagy nem? Csak fájdalomenyhítő kapcsolódás? Mindenesetre érdekes, nagyon ellentétes mentalitású volt a két férfi, bár ezer éve a legjobb barátok. Vége lett a tanévnek, mindenki elhagyja az iskolát és szétszéled a világban. Együtt szövött tervek és indulás után mégsem együtt költözik Sean és Zoey...
Viszont Zoey elindul Párizsba, újra, immár harmadszor...
Imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Minden, amit Baráth Viktória írt, eddig tetszett. És miután ezt elolvastam, megnéztem milyen könyvek várakoznak még a polcon...az a baj, hogy tudom, hogy ez után, nagyon nehéz lesz olyat találni, ami tetszik, ami nem hagy takarítani mert a lendülete visz tovább oldalról oldalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése