Ez az év messze nem úgy alakult, ahogy elterveztem, ebben a mondatban pozitív és negatív dolgokra is gondolok. Hogy pontosan mire, az majd az évet záró "értékelő" bejegyzésből fog kiderülni.
Most arról írnék pár szót, ami az előző bejegyzés írásakor jutott eszembe és gondolkodtatott el: miért olvasok kb sablonos "limonádé" regényeket. Előre is bocsánat, ha ezzel a kategóriával bárkit megsértek, de nem gondolom hogy az olvasmányaim szerzői olvassák a blogomat :).
Említettem hogy a nyáron munkahelyet váltottam és bár a szakmámban maradtam, az előző és a mostani között és és föld a különbség. Egy csomó dolgot tanultam már az elmúlt két hónapban, ez volt a célja a munkahelyváltásnak. A fejlődési lehetőség meg nem adása volt az első dolog amiért a távozás gondolata megfordult a fejemben, aztán persze jött a többi amit nem voltam képes feldolgozni, elviselni. Bizosan ki merem jelenteni mostanra már hogy nyertem ezzel a váltással. Nyertem a tanulást, fejlődést, egy sokkal jobb munkahelyi légkört. Azt is a pozitív dolgok közé sorolom, hogy kiderült ismét hogy akiket barátnak illetve kollegánál többnek hittem, nem azok. Öt évvel ezelőtt is ugyanez történt, akkor is én álltam fel és hagytam ott az iskolát, de akkor megviselt ez a dolog. Ha nekik ennyi volt ez a kapcsolat, akkor nekem se szabad hogy egyetlen perc fejfájást se okozzon. Rengeteget dolgozom, szó szerint végigdolgozom a nyolc óra munkaidőmet minden nap. Minden feladat új, a rendszerek is újak, az elődöm által ellátott feladatok megoldása nekem sokkal több időt vesz igénybe. Ehhez itt van a magammal szemben támasztott maximalizmusom, amiből bármennyire szeretnék is nem tudok lejjebb adni. Elégedetlen vagyok magammal, kudarcnak élem meg a napok nagy részét, még akkor is ha a fáradtság olyan szintjére jutottam hogy nem is hittem hogy van ilyen. Ez elég hosszú magyarázat volt arra, hogy ilyen napok után nem vágyom semmi komoly dologra, semmi gondolkodnivaló történésre, csak hagyom hogy sodorjanak a kialakuló szerelmek...mert az jó, aranyos, izgalmas, időnként tanulságos. És ennek oka lehet az is, hogy még mindig szerelmes vagyok, több mint hat év után is...és egyre jobban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése