Aki ismer, tudja, hogy sálat már októbertől kezdve hordok, egészen addig, amíg nem lehet rövidujjúban járni. Azt hiszem sál nélkül megfagynék :).
A sapka viszont már nem ennyire kedvenc. Gyerekként is csak a sarokig hordtam, amíg Anyukám látott...most meg csak akkor, ha esik a hó és nagyon hideg van. A nagyon hideg magában nekem nem elég, esni is kell :). Ezért lepődtem meg magamon, amikor karácsony másnapján elkezdtem egy sapkát kötni magamnak. Egy olyan fonalból, ami kb egy éve, de lehet hogy több, itt volt a szekrényben. A Tesómtól kaptam, két egyforma színű gombolyag, meg egy nagyon hasonló.
A kesztyűket is szeretem, kimondottan az egyujjas formát, sőt, a "kukás" a kedvencem, illetve a visszahajtós.
A fonalat az utolsó méterig felhasználtam, remélem lesz tél, hogy hordhassam is :)
(Eszterem még nem látta, lehet hogy az övé lesz? )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2025/34
Baráth Viktória: Bűnösök közt Érdekes dolgokat produkál a véletlen: ha ez lett volna az első könyv amit az írónőtől olvasok, nem lett voln...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Hosszú munka volt, ennek több oka is van: - a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem.... - egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt...






Ez nagyon szép!! Sapkás kép miért nincs? :-)
VálaszTörlésNagyon szeretem az ilyen kesztyut!:)Nagyon jol all a sal is!
VálaszTörlésNezz be hozzam legy oly kedves!:)