Szeretem a havat, a telet, amikor ropog a hó a talpam alatt, vagy a kissé fagyott havon csillog a napfény.
Az idén ebben még nem volt részünk, ezért gyerek módjára örültem ma, amikor órák hosszat kitartóan szépen esett a hó.
Amikor hazaértem, az éppen nem beteg gyerekeim (Esztus és a Vince) hóembert építettek, csatlakoztam hozzájuk kicsit. Aztán az ablakból néztem főzés közben a még mindig tartó hóesést...
És eszembe jutott valami: jó lenne a hóesésben romantikusan, kézenfogva sétálni...most nem ennek van itt az ideje az életemben úgy látszik...de a remény hal meg utoljára :)
És ha már a vágyaknál tartunk: ezt a várat látni akarom, ha télen, ha nyáron, boldog leszek :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2025/34
Baráth Viktória: Bűnösök közt Érdekes dolgokat produkál a véletlen: ha ez lett volna az első könyv amit az írónőtől olvasok, nem lett voln...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a...
-
Hosszú munka volt, ennek több oka is van: - a kötéspróba kissé elvette a kedvem, félretettem.... - egyszer kicsi lett, mikor kb a fele volt...

..vagy hoangyalt csinalni..csak otlet.Itt is havazott erosen ma, nem lehetett latni megint, de imadtam igy is.
VálaszTörlésA világ legjobb pasijával lent voltam még este, csinált hóangyalt :)
VálaszTörlésNeuschwanstein---énis,énis:)
VálaszTörlés