Celia Imrie: Nyár a Riviérán
Amikor olvasok egy könyvet, szoktam arra gondolni, hogy vajon mit fogok ide írni róla. Volt olyan, hogy olvasás közben elkezdtem írni róla, csak hogy hűen vissza tudjam adni a keletkező gondolataimat, érzéseimet.
Ez egy fura könyv, még nem értem a végére. Az eleje óta az első szó ami eszembe jut róla a káosz. A fő szál Teresa, akivel szörnyen báni a lánya és az unokái is, ezért elad mindent, felszámolja az angliai életét és elköltözik egy kis faluba, Nizzától nem messze a francia Riviérára. Hamar belekerül az ott élő angol "baráti" körbe, ennek minden előnyével és hátrányával. Megy a keresztbe-kasul titkolózás, a kombinálás, az ármánykodás, de ha valaki bajban van egy emberként segítenek egymásnak. A káosz fő oka számomra a sok név és a kibogozhatatlan viszonyok...Abban többen megegyeznek, hogy vannak gyerekeik, esetleg unokáik is, akik felnőttek , élik a maguk életét, másképp ahogy a szülők elképzelték. Nyilván eszembe jutott hogy ismét hogy vajon milyen anya vagyok, jól csináltam/csinálom-e...erre a kérdésre a válasz a jövőben van.
A vége felé haladva bonyolódik a történet, gyerekek megjelennek titokzatos okokból majd eltűnnek, barátságok, kapcsolatok alakulnak, szövődnek szorosabbra. Kiderül, hogy valami amit szinte mindenki tudott és látott jeleket, csak nem mondta el, akár fontos lehet, amikor megszaporodnak a betörések és rablások a kis közösségben. Kiderül hogy a legcsinosabb nő tulajdonképpen férfi és a férfi aki csapta a szelet a társaság több hölgyének, egy bűnöző...szép aprólékosan, tudásukat összerakva rájönnek mi miért és hogyan történt és arra is, hogy a gyerekeik nem annyira mások, mint gondolták..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése