2012. június 29., péntek

Barátkozunk

Kép innen
 (Igaziból is szeretnék egy tükröt Tőle...és még sok mást is.. :) )
kép a netről

2012. június 22., péntek

Élet a város közepén

Székesfehérváron élek kis családommal...a város közepe viszonylagos dolog, hiszen ha a ház előtt balra indulok, kb tíz perc séta után az Országalmánál vagyok...tehát közel a "közepe". Ha jobbra indulok, még ennyi idő sem kell és egy szabad területre érek, ahol horgásztavak vannak. Az összes ablakból viszonylag nagy füves területre látok. Hogy ez miért fontos? Ezek döntő szempontok voltak, amikor erre a lakásra esett a választásunk, mostanában azonban másért jut eszembe. Tavasszal a galambok "szépítik" a napokat. Már annak szépítik, aki szereti őket. Én nem..nagyon nem. Szemtelenek, az erkélyen a borostyán mögött minden évben bújócskázik velem egy-két bátor. Nem zavarja őket ha kimegyek az erkélyre, csak néznek rám, elszántan, mint akik úgy gondolják joguk van ott lenni.
Aztán jönnek a rigók. A virágládák erkélykorlátra kirakásával egyidőben. Ők iszonyú túrást, kotorászást csinálnak, pár éve még a Vincét gyanúsítottam, hogy kiszórta a földet a ládából. Aztán lebuktak a rigók :). Az idén láttam először, hogy az ablakban levő ládába is bemerészkedtek. Ha meglátnak elrepülnek azonnal, pedig nem is vagyok mérges.
Most madár-dömping van: a kis verebek csapnak hatalmas ricsajt, az erkély oldalfalainak tetején ülnek és kiabálnak. Kora reggeltől, nagyon szeretek erre ébredni.
Szerencsére a fecskék számának csökkenését nem érzékeljük, itt sok van az idén is, ráadásul a konyhaablakból végigkövethetjük a szaporodásukat. Van egy nem nyíló lépcsőházi ablak, annak a sarkába raktak fészket kb 4-5 évvel ezelőtt, azóta minden évben születtek kicsik. Vincével várjuk őket tavasszal már, aztán figyeljük hogyan foglalják el a fészket és röpködnek ki-be. Majd azt lessük, mikor jelenik meg az első fióka-fej a nyílásban. Jelentem, megvan az idén is! Megszámolni őket nem tudom, de hang alapján háromra tippelek :). (ha sikerül képet feltöltenem, pótolom)
Az idén egy újabb "élménnyel" gyarapodott a környék: baglyok fészkelnek a közelben. Ez érdekes felfedezés volt: kb egy hónappal ezelőtt, esténként olyan hangot hallottam, mintha valami hinta nyekeregne. Vagy bármi más nyekergős, szinte ütemesen, pl volt egy olyan szélforgóm, amit gyakran levettem, mert ha nagyon fújt a szél, nagyon nyikorgott. Nem találtam meg a hang forrását, de napokkal később már biztos voltam benne, hogy nem valamelyik erkélyről jön, hanem egy fáról. És eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt kicsit odébb már voltak baglyok, akkor csak a hírük jutott el idáig, a hangjuk nem. Kb két hete amikor a nagy vihar volt, az egyik fióka valószínűleg kiesett a fészekből, így már csak ketten vannak. Ahogy szürkül, kezdik a nyekergésre hasonlító hangjukkal a beszélgetést, mert messzebbről egy másik válaszol nekik! Hajnalban, ahogy elkezd világosodni, újra rákezdik, és reggel csönd van. Nagyon szeretem ezt a hangot, most, hogy már tudom minek a hangja :). Nem tudom milyen bagoly, de szívesen megnézném őket.
És bár nem madár, de denevér is van felénk, sok...megszoktak a csipogásukat, szintén az este neszeihez tartoznak. Szerencsére a lakásba csak egyszer tévedt be egy szegény, hatalmas szerencsénk volt (neki és nekem), ugyanis ha öt perccel később jön, a férjem már elment volna éjszakára dolgozni, kénytelen lett volna a szobában tölteni az éjszakát, ugyanis én nem merem megfogni. :)

2012. június 21., csütörtök

Nem vesztem el :)

Az elmúlt időszakban összeomlott a gép, amiről írni szoktam, a Gergőhöz kéretőztem be olvasni, de ott meg az ember nem húzhatja az időt, mert a gyereknek fontos játszanivalója van :).
Természetesen egy csomó olyan dolog eszembe jutott, amiről írni kellene. Írni, és nem mutatni, mert nem csinálok semmit. Illetve horgolgatom a takarómat, de ennyi az egész. Valahogy nem találom az aktuális szerelmet, ami azonnal tűért kiáltana. Valahogy most zoknihoz sincs kedvem, pedig annál nem sokkal lehetne bonyolultabb, hogy játszótérre vihető legyen. Hiszen kitört a nyári szünet, szeptemberig 1-2-3 gyerek mindig velem lesz :). Ezért gyanítom, hogy a születő bejegyzések nem a kézimunkáról fognak szólni :)

2012. június 7., csütörtök

Matilda 2012/14






A fonalat a tesómtól kaptam a tavasszal, a mintát Moncsi ajánlotta hozzá. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy összehozzam a kettőt. Minden percét élveztem, a minta nem túl nehéz, a fonal csodálatos, a színek is, meg kötni is. A második kép kissé homályos, de tulajdonképpen azért tettem fel, hogy a méreteket szemléltessem: kb 190*100cm lett. Igazi burkolózós méret, még nekem is :)

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...