2018. január 30., kedd

SBS 2018/3

Vannak olyan kapcsolatok az életemben, amelyek már többek mint kollegák, de még nem barátok...alapvetően bizalmatlan vagyok, biztos ez az oka.
Ez a kendő egy ilyen barátnőmnek, Marcsinak készült szülinapjára.
Gyakran hord kéket, ez szerintem egy olyan igazi tavaszi-nyári szín, kellően laza és nagy.
A képek messze nem a legjobbak a januári fényhiányos napokon...





2018. január 27., szombat

Lajosunk





Puha szőrös szeretetgombóc :)

2018. január 24., szerda

Sapka Eszteremnek 2018/2

Minden télen kötök neki sapkát :


Az egyik képen a szín látszik, a másikon a forma.

2018. január 23., kedd

Könyvjelző cicával 2018/1

Tavaly kezdtem, az év első napjaiban fejeztem be...érdekes volt, műanyag alapra sose hímeztem még. A kép nagyon tetszik, fonalam is maradt még, valószínűleg el fogom készíteni más alapra is.


2018. január 22., hétfő

2017.



Mióta blogolok, felteszem ezt a kérdést az előző évre vonatkozóan…a válasz teljesen őszinte, ezért volt hogy valamelyik évben nem is tettem közzé.
Ha egy mondatban kellene válaszolnom azt mondanám jó év volt, kiegyeznék egy ilyennel…ha beleásom magam a részletekbe már nem ennyire csodás a kép:
Januárban elvesztettük Zsófinkat…hirtelen történt, nem lehetett felkészülni rá. Összekapaszkodtunk, együtt sírtunk, vigasztaltuk egymást. Néhány héttel később beköltözött az életünkbe Lajosunk és azóta újra kerek a világ.
Tavasszal érettségire és továbbtanulásra készültünk. Igen, többesszámban, hiszen kimondva vagy kimondatlanul mindannyian foglalkoztunk a gondolattal és a változásokkal, melyek az életünkben történni fognak. A szüleimmel közös családi nyaralás idején derült ki, hogy  sikerült, egyetemista gyermekem is lesz szeptembertől. Az augusztus a konkrét tervezgetéssel, az iskolára való felkészüléssel járt, fizikailag és lelkileg is.
Voltam nyaralni, évek óta először. Igaz csak pár napot, de jó volt, jó lenne minden évben egy ilyet csinálni.
Szeptembertől tanulunk egy újfajta életet…ritka amikor mindenki otthon van, sőt az is ritka ha a lányomat megölelhetem, de alakul, lassan meglesz a rend. A minap elgondolkodtam rajta, hogy amikor az embernek születnek a gyerekei szépen egymás után és fokozatosan folyamatosan jönnek az újabb és újabb feladatok, a kényszer úgy hozza, hogy belerázódjon, mindent meg kell oldani. Van pár év amikor ezek a feladatok rutinná válnak, élvezzük hogy mindenki tudja mi a dolga és hogyan tud a kis csapatunk együttműködni. De repül az idő, most már egy gyerekkel kevesebb van otthon…másfél év és a következő is egyetemista lesz…ketten maradunk Kispasival. Mondtam neki, onnan lesz neki keserves a sorsa, azt a figyelmemet amit a mindennapokban háromfelé osztok, akkor csak ő fogja kapni :).
Szeptember elején a szokásos hőlégballonos napjaimat elmosta az eső és a szél, de valóra vált egy álmom, a véletlennek hála pont a lányom 19. szülinapján: a számomra legfontosabbakkal repülhettem egy csodálatosat Törökszentmiklós környékén.
November végén Lajosunk komoly műtéten esett át, napokig izgultunk, figyeltük és valahogy ez még most is így van.
Izgalommal készültünk a karácsonyra és ismét bebizonyosodott hogy tudunk kompromisszumot kötni: 2 m magas a karácsonyfánk, de a kisasztalon áll, hogy  Lajosunkat ne kelljen korlátok közé szorítani. Érdekes volt ez a karácsony, mert hosszú idő óta ez volt az első olyan év, hogy senkinek nem kényszerből vettem ajándékot, nem indultam el úgy, hogy valamit mindenképpen kell. És a titok? Figyelni és időben elkezdeni :)

Természetesen voltak olyan dolgok is, amelyek kellemetlenek voltak, némelyik hosszabb másik rövidebb időre de megkeserítette az életemet. Ki tudom mondani hogy bocsánatot kérek, sőt meg is szoktam tenni. Megtettem már akkor is, amikor nem gondoltam hogy nekem kellett volna, a családi béke akkor ezt kívánta. Az egyetlen dolog, amivel nem tudok mit kezdeni, az igazságtalanság. Akár engem bánt valaki igazságtalanul, akár valakit, aki nagyon fontos nekem, dühös leszek, nem szeretek tehetetlen lenni. Néha mégis az az egyetlen járható út, hogy befogom a számat és a véleményemet megtartom magamnak. Ezt a képességet az idén volt elég lehetőségem gyakorolni, sajnos...de minden változik, változnia kell, egyszer eljön a megoldás, egy lépés, egy út, egy esemény, amikor már nem kell. Csak türelem...