2024. január 26., péntek

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről.

A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is mindenki egészséges és szeretjük egymást. A létszám változatlan, igaz hogy szeptember óta Fanni a hozzánk tartozó, és Ákos nem. Ez tulajdonképpen teljesen normális dolog egy családban ahol három gyerek van.

Csufka él és egészséges, szeretetgombóc, vagy egy önző számító dög, mikor milyen kedve van éppen. Ez az év se múlt el doktorlátogatás nélkül de már több kezdődő pocakbajt kúráltunk ki otthon.

Nagyfiú januárban sikeresen diplomázott, áprilisban elkezdett dolgozni, szeptemberben megkezdte a mesterképzést. Azt csinálja amit szeret, élvezi, bár természetesen neki is vannak nehéz napjai. 

Egyszemlány élete nagyot fordult augusztusban, ha más szemszögből nézzük felkerült az i-re a pont. A munkahelyváltás gondolata már eldöntött dolog volt, a magánéleti változás tette egyértelművé hogy közelebb jönne...és jön, szakmába. Boldog és kishitű, de majd bizonyít önmagának.

Kispasi ügyesen veszi az iskola akadályait, augusztus közepén pedig beköszöntött az első szerelem. Rendesen, lelkiismeretesen végigdolgozta a nyarat, az évben sok szombat is munkával telt neki. 

Továbbra is büszke vagyok rájuk, és tudom hogy van is mire. 

Szerelem tart, ez az év furára sikerült de legalább tudjuk mit kell máshogy csinálni. Néha elszökünk egy-egy hétvégére, csak ketten. Ezeket nagyon szeretem.

Boldog vagyok.

2024...tervekkel vártam, sok nagy tervvel, de hogy mi lesz belőle nem tudom.

2023. december 19., kedd

Búcsúajándék Adrinak

 Ugye aki december végén költözik Lengyelország nagyon északi részére, annak találó ajándék 

egy meleg zokni:

egy nyakmelegítő:

egy pár kesztyű, amiben még használható marad a kezünk:


Nagyon örült neki, bár sírt is...szóval elmenni nem mindig boldogan lehet...

2023. december 15., péntek

A veszteségek éve

 Remélem vége...

Öregszem? Lehet...mindig azt gondoltam hogy akinek meghalnak az ismerősei, az öreg...nem érzem magam annak, és ez az év mégis sokadszor csapott arcul...

Év elején tudtam meg hogy meghalt a kedvenc üzemorvos doktornénim...tudtam hogy beteg, évek óta kűzdött, úgy tűnt sikerrel, de valószínűleg csak ő tudta hogy mégsem..Neki köszönhetem hogy Kispasi megfoganhatott, így hát ő volt az első, akinek ezt a hírt elmondtam.

Még tavaly december 13-án meghalt egy barátom, az az ember, akivel bár nem tartottuk rendszeresen a kapcsolatot mégis barátomnak tartok. (ezért is történhetett  hogy csak januárban tudtam meg). A ritka telefonálások és a még ritkább találkozások ellenére mindig tudtunk beszélgetni, ott folytatni ahol abbahagytuk. 46 éves volt...és én egész életemre adós maradtam neki egy babgulyással..mert azt mondta, "mindenkinek van egy párja Szöszi, neked is, nekem is és ha megtalálod egy jó babgulyás mellett megbeszéljük"

Nyáron meghalt az első közvetlen főnököm, aki ebbe a városba való kerülésemkor a szárnyai alá vett. Bőven a gyereke lehettem volna és bár akkor nem mindig szerettem a kioktató, irányító, anyáskodó megjegyzéseiért, tudom hogy jót akart nekem. Türelemmel magyarázott az algákról, baktériumokról, vírusokról, táptalajokról és a kezemet fogva tanított széleszteni...

Vele egy napon elment egy barátnőm...Előtte hónapokig az első sorból nézhettem végig, hogy egy combnyaktörés hogy vezet halálhoz...nem tudtam többet segíteni mint hogy látogattam, szeretgettem, üzenetekben és telefonhívásokban tartottam benne a lelket.

Valahol a veszteségek között tartom számon a volt kollegákat az előző helyemről, akik közül volt akit a barátomnak gondoltam. Szerencsére egyre kevésbé jutnak eszembe, más és mások lettek a fontosak.

A fontosak közül ma egy barátnőmtől elköszöntem...megy Lengyelországba két és fél évre, a párja után. Naponta találkoztunk, együtt dolgoztunk, nagyon fog hiányozni, hosszú idő lesz ez nélküle.

2023. szeptember 5., kedd

Pótlás- nyaralás 2.

Vrbnik, a világ legkeskenyebb utcája:



Pula:


 Fiume:


 
Kispasi nagy vágya valóra vált, Rijeka kikötő...

Krk:







2023. augusztus 17., csütörtök

Pótlás -nyaralás 1.

 Fura nyár ez az idei, érzésre és az időjárást tekintve is. Mióta nem iskolában dolgozom és a gyerekeim sem igényelnek folyamatos felügyeletet, nincs olyan éles határa sem a nyár kezdetének sem a végének. Az időjárás se robbant be az idén már májusban az elviselhetetlen harmincvalamennyi fokkal és szárazsággal, hanem sok eső és összevissza idő volt. Kispasi az iskola végétől a vándortábor kezdetéig dolgozott, tehát ugyanúgy kelt és ugyanúgy szendvicsgyár voltam reggelente mint a tanév folyamán. Biztos ezeknek a tényezőknek az összessége miatt volt az, hogy a nyaralás előtti izgalom , hetekig tartó készülődés is elmaradt. (meg végre nem fél autónyi kajával felpakolva mentünk, nem kellett előre menüt írni és bevásárolni). 

A nyaralás ennek ellenére jól sikerült, bár hiányérzetem maradt. Az időjárás ott sem volt tökéletes, esett, borult volt, sőt még egy hatalmas éjszakai jégesőt is "sikerült" átélnünk, az autó szerzett egy csomó horpadást. (Én még ilyet nem láttam, diónyi, de inkább tojásnyi jegek estek az éjszaka közepén, szárazon is és esővel is). A cél ismét Horvátország volt, nem tagadom, szerelem hely nekem. A szállás Krk szigeten volt, Omisalj nevű település óvárosi részében. Nem tudom szavakkal leírni milyen csodálatos hely, igazi macskaköves, mediterrán kavalkád egy hegy tetején, rengeteg csodaszép növénnyel, összevisszasággal amit megszoktunk Horvátországtól.

Omisalj:



Kilátás egy útszéli parkolóból:


Szerelem-városom, Rovinj...egyszer még vissza kell oda térnem úgy érzem


És a jellegzetes kép, Rovinj:

Kispasival:



2023. augusztus 8., kedd

Pótlás- virágok

 Egy bejegyzésben úgysem lehet mindent...

Az idén nyáron az időjárás mindenféle, leginkább nem nyári...augusztus eleje van és eddig kétszer voltam a Balatonon...nincs meleg, sokat esik az eső és irdatlan viharok vannak, borsónyi, diónyi, tojásnyi jegekkel..

A virágaim viszont szépek:

Ezt az Énsómtól kaptam, remélem nem csak az eladáskori virága lesz ilyen színű...

Ezeket az idén vettem magamnak, mert szeretem:



 


Ez pár évvel ezelőtti, végre sikeres volt a teleltetés, kíváncsian várom milyen színű (mert elfelejtettem ráírni...vagy fehér bordó középpel vagy narancssárga)
 

Pár éve szeretem a fehér muskátlit, erősen gondolkodom hogy jövőre csak azt veszek. A mostani tövek öregek, szerintem az utolsó évük és fiatalítani kell.




2023. április 12., szerda

Csufka 2.

 Két és fél éves, akaratos, zabagép, nagyon bújós, nagyon szerelmes, nagyon pusziosztós, nagyon imádjuk, ő így tökéletes ahogy van. Nemcsak én imádom hanem mindenki.

Közelről figyeli a bicikliszerelést

Elfáradt

Kaja bármikor bármennyi jöhet, kedvenc gyermekláncfű

Azok a szemek 😍

Pihi


 

 


2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...