2018. szeptember 12., szerda

Napló/1

Azt hiszem szükségem van rá hogy írjak..kb rendszeresen érzem, hogy el kell mondanom a gondolataimat valakinek, csak nem tudom ki alkalmas a meghallgatására. Ezért elmondom mindenkinek (ha van egyáltalán még valaki aki jár ide..)

Azt gondolom, stabil, kiegyensúlyozott életet élek. Négyesben a gyerekekkel, boldogan, sokat nevetve, összetartva, egymást támogatva. Általában nem háborog a lelkem azért, mert társtalanul élek, elfogadtam hogy biztos megvan ennek is az oka...
És mégis, olyan dolgok történnek velem, amelyeket nem tudok hova tenni, nem tudok megmagyarázni és értetlenül állok a dolog előtt. Szeretem a munkámat, szeretek a gyerekek közelében lenni, érdekes megfigyelni ahogy cseperednek, ahogy évről évre mások jönnek. A felnőtt kapcsolataim is szinte már csak ide korlátozódnak. Az a feladatom hogy segítsek mindenkinek bármiben, bármikor...és én ezt imádom. Ezt a sokszínűséget, sokféleséget, a változó határidőket, hogy van ami egy hét múlva kell, van ami már tegnapra is késő lett volna és van ami azonnal. Igyekszem mindenkivel kedves aranyos segítőkész lenni, azt hiszem ez általában sikerül is. Biztos ezért érintett rosszul egy kolleganő "árulkodása" a főnöknek, hogy ne ugrottam neki azonnal megcsinálni valamit. Nem emlékszem pontosan hogy mi volt az eset, de biztos oka volt. Ez volt az első olyan eset, hogy nem értettem miért nem nekem mondta ha gondja van...van egy másik is, ő kimondottan problémás, neki soha semmi nem jó úgy, ahogy a többieknek igen...ő nem árulkodott, egyszerűen csak nem köszöntött meg amikor névnapom, szülinapom volt...szerintem ez a nemszeretés egy kimutatási módja.  Tulajdonképpen egyre jobban úgy gondolom, nem kell mindenkivel jóban lenni, nem tudok mindenkinek megfelelni, de nem is akarok már. Elfáradtam. Elegem lett...és lelkileg vagyok fáradt, nem fizikailag...és biztos ezért érintett kellemetlenül egy barátnőnek hitt kolléganő közönyössége. Másfél hete valami nem oké...kerestem mentséget, zűrös a tanévkezdés, biztos ő is fáradt...de úgy gondolom, a barátjával szemben az ember még inkább egyenesen viselkedik. Nem, nem kérdeztem meg tőle, van-e baja velem...én nem ártottam neki, ha akarja majd elmondja miért ilyen. Ha nem, akkor nem is a barátom?

2018. június 15., péntek

Zene

Az elmúlt hétvégén elhoztam Apától néhány Cd-t, hogy reggelente az autóban legyen mit énekelnem...válogatás zenék, Ő válogatta.
Ma ez volt az első amit hallottam:

https://www.youtube.com/watch?v=5oIDk-qlsoE

Az egész szöveg érdekes, de a refrén nagyon "eltalált":

Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia.

Nagyon sokszor érzem azt mostanában, hogy körülöttem emberek csak játszanak, komédiáznak...és tudom, hogy van akivel szemben én is komédiázok...egy baj van csak: ez a könnyed szó egy számomra nagyon nehezen megoldható "feladat".

Ja, és Bessenyei Ferencet imádom :)

2018. május 2., szerda

:(

Elment..nincs igazság a Földön...

2018. március 14., szerda

2018. január 30., kedd

SBS 2018/3

Vannak olyan kapcsolatok az életemben, amelyek már többek mint kollegák, de még nem barátok...alapvetően bizalmatlan vagyok, biztos ez az oka.
Ez a kendő egy ilyen barátnőmnek, Marcsinak készült szülinapjára.
Gyakran hord kéket, ez szerintem egy olyan igazi tavaszi-nyári szín, kellően laza és nagy.
A képek messze nem a legjobbak a januári fényhiányos napokon...





2018. január 27., szombat

Lajosunk





Puha szőrös szeretetgombóc :)