Az idénre ismét "okos" üzenetekkel teli naptár van az asztalomon az irodában. Az okos nem véletlenül került idézőjelbe, láttam benne néhány bugyutát is 😃.
Az elmúlt heti:
"Előttünk szebb dolgok vannak, mint azok, amiket hátrahagytunk." (Clive Staples Lewis)
És az erre a hétre vonatkozó:
"Ha meg akarjuk valósítani az álmunkat, tudnunk kell, miről álmodunk" (Denis Waitley)
Ez az egyik kedvencem.
Megálmodtam Őt magamnak és eljött...és jön ma is, szép hosszú hétvégénk lesz.
Szeretném ha magabiztosan kijelenthetném, hogy minden rendben, túl vagyunk rajta. Annyi vacak, utólag jelentkező mellékhatást lehet hallani a médiából, hogy már nem tudom mit hihetek el és mit nem. És eljutottunk oda, hogy a káosz, a tájékoztatás és tájékozatlanság hiánya és összevisszasága a legrosszabb ebben a betegségben. A karantén szabályai mintha mások lennének a gyerekorvosnál és mások az én dokimnál. Ugyanakkor lettek tüneteink, engem később teszteltek ezért még a héten karantén van. Ahányszor felhívom telefonon, annyiszor mond mást hogy mikor jár le. Márpedig fel kell hívnom, kétnaponta...nem, nem tudom miért, hiszen tünetem már régen nincs, mostanra a nátha és a köhögés is elmúlt. Ma éppen azt mondta, hogy még holnap is karanténban vagyok, oda ne menjek a táppénzes papírért...Majd hétfő délután. Oké, de hétfőn megyek dolgozni már. És holnap jön a Kedvesem, végre, majdnem egy hónap után és nagyon várom hogy elmehessek vele sétálni. Hetek óta nem voltam kint, betartottam a bezártságot, de már nagyon akarok kimenni.Eddig senki nem keresett minket telefonon, senki nem ellenőrizte hogy hol vagyunk, holnap ki fogok menni. A Kedvesemmel. Majdnem egy hónapja nem találkoztunk, csak telefonon és üzenetekben tarthattuk a kapcsolatot. Voltak könnyebb és nehezebb napok, neki is, nekem is, nemcsak a betegségem, hanem a másik hiánya miatt is. Bevallom, ezt én most nagyon élvezem. Hogy van, hogy szeret, hogy rajong, hogy érdeklődik, ötletel, szervez, velem tervez tavaszra, nyárra és későbbre. Ő annyira olyan, amilyet álmodtam magamnak, hogy néha meg kell csípnem magam, hogy tényleg nem álmodom-e...Annyira egyformán vélekedünk az élet alapvető kérdéseiről, hogy tudjuk a választ amikor feltesszük a kérdést. Soha nem ismertem embert, akinél ennyire önmagam lehetek, ennyire nem kell meggondolni mit mondok. Akarom, hogy ez nagyon sokáig így maradjon, mindent meg fogok tenni érte.
Tegnap végre rendeződött a lelkem...besokalltam, nem akarok semmit hallani a vírusról. Marad a karantén, január első hetében nem megyek dolgozni. Amire lejár a hét, biztosan meggyógyulok. Ha sikerül a hét végére jutalmat is kapok, jön a Szerelmem.
