Csapatépítő vacsi

 Szerencsés embernek érzem magam, a munkahelyem légköre miatt. Nyilván itt is vannak feszültségek, csoportok, mint mindenhol, de a vezetőség igyekszik ezeket elsimítani, megoldani. Szinte hétről hétre vannak ötletek, feladatok, egyrészt a még jobb munkaszervezés megvalósítására, másrészt arra, hogy ne csak dolgozzunk együtt, egymás mellett, hanem akár barátkozzunk is. Ez szerintem tök jó, összekovácsol bennünket. Ilyen leeresztős, kötetlen beszélgetéseknél ismerjük meg egymást, itt derülhetnek ki azok a dolgok, gondok, amik a kollégák hangulatát befolyásolja, akármilyen irányba is. A hajtós munkanapokon erre nincs idő, nincs hely, mindenki csak a közvetlen kollégájával beszélget. Egy ilyen alkalom volt múlt pénteken, amikor egy budapesti étteremben vacsoráztunk, beszélgettünk egész este. A hely: MészárSteak . (Magamtól sose mentem volna ilyen helyre, nem gondoltam hogy élvezném) Életem első közepesen átsütött sztékje...hmmm, nagyon finom volt. Az étterem maga egyszerűen piros-fekete, hangulatos hely. Az ételek nagyon nagyon finomak voltak, a kiszolgálás kifogástalan. Nagyon jó este volt.

Februári kirándulás

 Egy közepesen mozgalmas és érdekes hét volt a munkahelyemen. Annál több izgalmat adott az itthoni élet. Hét elején kiderült hogy a nyaralást újra kell tervezni, a dátum ütközik egy másik, nem változtathatóval. Szállásokat kerestünk, térképeket böngésztünk, hétvégén megkérdeztük akinél lefoglaltuk, hogy nem lehet e áttenni a nekünk jó időpontra. De lehet 😍, tehát ez a probléma megoldódott.

Csütörtökön váratlan de örömteli hírt kaptam: a Kedvesem velünk tudja tölteni a hétvégét. Tehát szerveztünk egy jó kis kirándulást, Martonvásárba. Ő nem volt még ott, mi szeretjük. Napsütéses, csodálatos kirándulóidő volt. Kispasi is velünk töltötte a hétvégét, nagyon boldog volt. Jól szórakoztunk, bohóckodtak a fiúk. Kispasi mesélte a tesójának vasárnap este, hogy neki szombaton gyereknap volt...A séta után a szomszédos Postakocsi étteremben ebédeltünk, aztán sütiztünk.

 

A tó felszínét az árnyékos részeken jéghártya borította, a napsütéses helyeken rengeteg boldog kacsa úszkált.

 

Sokféle évszakban láttam már a parkot, de ilyen "csupasz" tavasszal még sose. Nyílik a téltemető egy sávban, lekerítés és tábla jelzi hogy vigyázzunk a kis sárga virágokra:

 

Kék rövid zokni

 A piacon nagyjából kilóra vettem a fonalat, cimke nélkül. Volt már néhány kg ebből a kezemben, tudtam hogy megéri a kb 300 Ft-ot. Nem volt teljes gombolyag, ezért kettészedtem és nagyon spóroltam vele. Rövidszárú, pöndörödős zokni készült:

Zokni készül

Meglátni és megvárni míg akciós lesz...

Csudajó hét

 Kezdődött egy hétfő délutáni barátnős sütizéssel. Egy volt kolleganőmmel találkoztunk a belvárosban, bő egy óra alatt megbeszéltük a világ dolgait. Külön élveztem hogy nem a suliról, nem a közösen elszenvedett rosszról volt szó, hanem rólunk, a két régóta fiatal nő életéről. A miértekről, a hogyanokról, gyerekekről. Feltöltődtem kicsit és rájöttem hogy mennyire hiányzott ez, mennyire hiányzik egy barátnő az életemből. De ezer éve nincs, úgy gondoltam megszoktam, de azért ilyenkor rájövök hogy mégse..

Kedden hazafelé indultam és a főnököm behívott az irodájába, hogy mivel mindenkitől jót hall rólam és meg vannak elégedve velem, ha akarom február 1-től véglegesített. Hát persze hogy akartam. Erre vágytam mióta itt dolgozom, a kemény két hónapja. Azért ennyi idősen próbaidősnek lenni cseppet sem megnyugtató állapot volt. Ezzel azonban bebizonyosodott hogy nem csak én éreztem úgy hogy jól csinálom a dolgom, hanem mások is, akiket megkérdezett. Eddig id örömmel jöttem dolgozni, eztán is így lesz. Nem sírom vissza a régit, számomra bebizonyosodott hogy nem mindegy milyen vezető van a társaság élén. 

Ez volt az első hét hogy minden nap dolgoztam valamit. Szerdán még túlóráztam is, olyan feladataim voltak, amit nem tudtam és nem is akartam félbehagyni. Nagyon szeretem az új munkámat, nincs két egyforma nap és két egyforma feladat se. Szépen fokozatosan tanulom a dolgokat, egymásra épülnek a dolgok és egyre többet meg tudok és merek is csinálni egyedül. Bizonyítok, napról napra magamnak is és itt is, hogy igenis megy ez, nem hiányzik az a kihagyott 25 év...mert akarom hogy sikerüljön, mert egyszerűen nem lehet másképp és biztosan nem véletlenül keveredtem ide.

És ma péntek van...jön Ő, boldogságos hétvége lesz.

Ráadásul Egyszemlány sikeres forgalmi vizsgát tett 😍