Kezdődött egy hétfő délutáni barátnős sütizéssel. Egy volt kolleganőmmel találkoztunk a belvárosban, bő egy óra alatt megbeszéltük a világ dolgait. Külön élveztem hogy nem a suliról, nem a közösen elszenvedett rosszról volt szó, hanem rólunk, a két régóta fiatal nő életéről. A miértekről, a hogyanokról, gyerekekről. Feltöltődtem kicsit és rájöttem hogy mennyire hiányzott ez, mennyire hiányzik egy barátnő az életemből. De ezer éve nincs, úgy gondoltam megszoktam, de azért ilyenkor rájövök hogy mégse..
Kedden hazafelé indultam és a főnököm behívott az irodájába, hogy mivel mindenkitől jót hall rólam és meg vannak elégedve velem, ha akarom február 1-től véglegesített. Hát persze hogy akartam. Erre vágytam mióta itt dolgozom, a kemény két hónapja. Azért ennyi idősen próbaidősnek lenni cseppet sem megnyugtató állapot volt. Ezzel azonban bebizonyosodott hogy nem csak én éreztem úgy hogy jól csinálom a dolgom, hanem mások is, akiket megkérdezett. Eddig id örömmel jöttem dolgozni, eztán is így lesz. Nem sírom vissza a régit, számomra bebizonyosodott hogy nem mindegy milyen vezető van a társaság élén.
Ez volt az első hét hogy minden nap dolgoztam valamit. Szerdán még túlóráztam is, olyan feladataim voltak, amit nem tudtam és nem is akartam félbehagyni. Nagyon szeretem az új munkámat, nincs két egyforma nap és két egyforma feladat se. Szépen fokozatosan tanulom a dolgokat, egymásra épülnek a dolgok és egyre többet meg tudok és merek is csinálni egyedül. Bizonyítok, napról napra magamnak is és itt is, hogy igenis megy ez, nem hiányzik az a kihagyott 25 év...mert akarom hogy sikerüljön, mert egyszerűen nem lehet másképp és biztosan nem véletlenül keveredtem ide.
És ma péntek van...jön Ő, boldogságos hétvége lesz.
Ráadásul Egyszemlány sikeres forgalmi vizsgát tett 😍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése