A tökéletes második randi napja 😍.
Kicsit rövidebb volt mint az első, de ugyanolyan csodálatos. Másfajta izgalommal vártam Őt, alakul a kapcsolatunk napról napra.
Már el merem hinni Neki hogy nem fog lelépni...azt mondta ne parázzak, ő marad, levakarni se fogom tudni. De nem is akarom, annyira boldogságos, csodálatos, tényleg mint egy megvalósult álom 😍😍
Első randi 😍
Csodálatos, fergeteges, szenzációs nap volt. Megvalósult álom Ő...évek óta dédelgettem, mostanra érett be. Minden előre eltervezett csodát megvalósítottunk, megéltünk ahogy nekünk volt jó. Kb minden társadalmi elvárást, szokást felrúgva boldog napunk volt. Amikor menni kellett, nehezen engedtük el egymást, még akkor is ha fel se merült hogy nem lesz legközelebb.
Reggel sokkal korábban ébredtem mint indokolt lett volna, de legalább mindent elrendeztem mire jelzett Ő, hogy beért a városba. Hogy hogy értem le a ház elé, nem tudom...pillangók szárnyán, amik a pocakomban voltak...egy egész lepkefarm...annyira izgultam hogy milyen lesz ő...jelentem, ahogy megláttam az autót bekanyarodni a ház elé, a pillangók elszálltak. Semmi kétségem nem volt benne hogy minden remek lesz. Kiszállt az autóból és megölelt, megcsókolt, az elmúlt három hét minden vágyakozásával. Még mindig volt mit megbeszélni, sétáltunk egy jó nagyot, kézenfogva, boldogan.
És várom a következőt...és remélem a következő éveket.
Izgalmas hét ez...kicsúcsosodni látszik a kapcsolat és elméletileg hétvégén találkozunk. Soha az életben nem történt ilyen velem, ha valaki meséli nem hiszem el. Minden fontos dolgot tudok róla, ő is rólam, megjegyez, kérdez, visszautal hetekkel ezelőtti beszélgetésekre. Éjszakai életet élünk, nagyon keveset alszunk. Fontos vagyok neki, napközben is ír, hogy vagyok, mit csinálok, vigyázzak magamra az úton...és tervez, velem tervez. A következő találkozást, a gyerekekkel való összehozást, a jövőt. Mindezt annélkül hogy hallottuk volna egymást...pont annyira bolond mint én, fél szavakból megértjük egymást, jókat nevetünk. Hogy mi lesz ebből? Fogalmam sincs...ennyi figyelmet, szeretetet, törődést az elmúlt években nem kaptam, most fürdök benne bevallom. A kilók szépen csúsznak le, alig eszem valamit, egyrészt hogy megfeleljek neki, másrészt nem bírok enni de pörgök mint egy Duracell nyuszi...
Az előző kérdés, a zombi vagy vigyor továbbra is igaz, bár a zombiságot jobban viselem. Hajnalig csetelés utána alvás, gyorsan sokat. Három napja már napközben is ír, pl ebédszünetben vagy hazafelé a vonaton. Élvezem, nem tagadom. Azt se tagadom, hogy vannak bennem kérdések, kétségek, bizonytalanság dögivel. Nem találkoztunk, és nem is tudom mikor fogunk. Ehhez nem kell más mint 80 km és néhány gyerek.Leginkább egy kicsi, aki apukájával él. Szépen összegabalyodtunk mostanra, hiszen nagyjából mindent megbeszéltünk már ennyi idő alatt. Fura ez nagyon...okozhat csalódást egy személyes találkozás ilyenkor? Annyira hogy ne számítson amit eddig írtunk? Lehet kitartóan, heteken keresztül nem hibázva hazudni, vagy tényleg igazat ír? Nem keveredik bele, figyel rám, kérdez, vicces, komoly is tud lenni. Az hogy külsőre olyan, amilyet álmodtam magamnak, az a hab a tortán. Félek, hogy ebből egy újabb csalódás lesz, ugyanakkor nagyon akarom hinni hogy lehorgonyozhatok vele, mellette. Csak mert megérdemelném végre.
Szeptember 28...a nap, amikor töröltem magam a társkeresőről, elegem lett. Nem bírtam túl sokáig, de remélem ottlétem nem volt hiábavaló. Jött velem Valaki 😍. Már ott is fél éjszakákat csevegtünk, azóta meg még inkább. Talán ha öt órákat aludtam a héten, azt se túl mélyen. Éjjel vigyorgok, nappal zombi módban túlélek, ezt péntekre már nagyon éreztem. De megérte. Normális csevegések, egyáltalán nem tolakodó, pl fura is hogy majdnem két hét után nem került szóba a találkozni kellene..szerintem már minden téma előjött, de még nincsenek kínos hosszú csendek...
Majdnem 190 cm magas, barna, barna szemű...mint akit megálmodtam magamnak, soksok évvel ezelőtt.
