2019. január 28., hétfő

Zoknik maradékból 2019/4-5

Kispasi az összes zokniját kinőtte...összeszedtem a maradék fonalat es pótoltam a hiányt :



A "tigrises"-ből még mindig van egy kicsi, mar tudom mivel fogom párosítani...csak egy másik projekt "beelőzött"

DB/4

A heti idézet:

"Ha a poklon is mész keresztül, menj tovább."
(Winston Churchill)

2019. január 21., hétfő

DB/3

A heti idézet:

"Nem számít milyen lassan mész, amíg nem állsz meg."
(Konfuciusz)

2019. január 14., hétfő

DB/2

A heti idézet:

"A szikla alatti mélypont azzá a talajjá vált, amire újraépítettem az egész életem."
(J.K.Rowling)

2019. január 10., csütörtök

Egy estés kalandok 2019/2-3





DB/1

Ez itt nem a reklám helye, bár az is lehetne... néhány évvel ezelőtt rátaláltam a tökéletes határidőnaplóra. A külső és a belső tökéletes, igényes, csajos, mégis komoly.
Minden héten van benne egy idézet, ezeket meg fogom osztani itt. DB(Dolce Blocco) címen ...

A heti idézet:
"Ne add fel!Szenvedj most és az életed hátralevő részében élj bajnokként."
(Muhammad Ali)

2019. január 7., hétfő

2019. január 1., kedd

2018

Ez egy rendkívüli bejegyzés, az elmúlt évekből kiindulva már január óta folyamatosan fogom írni az év eseményeit és az ezekkel kapcsolatos gondolataimat.
Január: Kűzdünk életünk első vizsgaidőszakával...ő a feladattal, én a szám befogásával, hiszen ő egy majdnem felnőtt...nem akarom folyton ellenőrizni, piszkálni, bár azt hiszem az eredményesség szempontjából ez jó lenne. Csak az kevés, hogy ezt én így gondolom, neki is így kellene.
Január 21. Meghalt a Zsuzsa...évek óta nem beszéltünk egymással, de valahol a barátnőmnek tekintettem. Hogy miért nem beszéltünk? Mert az életem nagy változásakor őt kellemetlenség érte és hátatfordított nekem...valahol így utólag azt gondolom, ez önvédelemből jó volt, neki.. De akkor nem így gondoltam, becsapásnak éltem meg és kétségbevontam a barátságunkat. A halála előtt pár órával hallottam hogy nagyon beteg. Nagyon sajnálom a történtek ellenére, jó ember volt, nem volt könnyű élete de általában jókedvű volt.
Több éve egyedül élve, társtalanul ráadásul, az ember egy csomó dolgot megtud önmagáról. Nekem biztos szükségem volt ezekre a tanulnivalókra, de jelentem, már kész vagyok :). Tudom hogy derűvel mindenen át lehet lendülni, hogy sose szabad feladni, hogy néha be kell fogni a számat akkor is ha igazam van, tudom hogy képes lennék kompromisszumokat kötni egy emberért, aki engem szeret..aki úgy szeret, ahogy egy férfi szeret egy nőt. Ki tudom jelenteni, hogy boldog életem van, mindenünk megvan ami kell, csak a Társ hiányzik.
Április 26.Lajos itthagyott minket...beteg volt, tudtuk, láttuk ahogy minden nappal rosszabb állapotba kerül, és mégsem tudtuk felfogni, az utolsó pillanatig hittük hogy meggyógyul...de sajnos nem így történt.
Május: nagykorú lett a második gyermekem. Ez egy olyan esemény, amit az ember lánya ízlelget napokon, talán heteken keresztül. Nem érzem magam öregnek, mégis azt mondhatom, van két nagykorú gyermekem...direkt nem felnőttet írtam. Nagykorúsága másnapján sikeres forgalmi vizsgát tett, ezzel konkurenciám akadt egy általam nagyon kedvelt tevékenységben...nem, nem a tankolásra gondoltam :)
Nyár: Ezt így egy szóban...A gyerekek sikeresen befejezték a tanévet, igazán büszke vagyok mindhármukra.
A nyár elröppent...tulajdonképpen semmi érdekeset nem csináltunk, legfőképp nem együtt. A nagyok dolgoztak, időnként én is, Vincussal sokat voltam kettesben. Nem mentünk a strandon kívül sehova, mert a nagyokkal szemben lelkiismeretfurdalásom volt...így meg nyár végére a picivel szemben lett...rá kellett ébrednem hogy felnőttek a gyerekeim, egyre kevesebb a közös program, hisz nekik saját baráti körük és programjaik vannak...
Teljesült egy régi vágyam: új konyhám lett :). A tervezgetés folyamán többször volt olyan érzésem, hogy ez nekem nem megy, feladom...és milyen jó hogy nem tettem :). Minden pillanatot élvezek amit ott töltök, de természetesen már tudom mit kellett volna másképp csinálni.
Szeptember: Iskolakezdés...érdekes és nehéz is egyben. Vincus felsős lett, Geri érettségizni fog tavasszal, Eszterem másodéves egyetemista. (Olyan furcsa ezt így leírni, nem is érzem magam olyan öregnek, hogy ekkora gyerekeim vannak...)
A szülinapom nagyon jó volt, annak ellenére hogy a ballonos hétvégét elmosta az eső. A Geri ágyba hozta nekem a kávét, tejszínhabbal, kakaóval, szív alakú pohárban. Régóta mondtam, hogy ha jó pasit akarsz, nevelj egyet magadnak :). A több apróság mellett a nap nagy meglepetése volt, hogy a Geri barátnőjének az anyukája tortát sütött nekem :)
Október: Munkás hónap, semmi extra esemény nem történt...
Tél: A nyárhoz hasonlóan egy szóban... Dolgoztam, tanultunk, kiélveztük az adventi napokat, a karácsonyt.
Egy újabb tervemet valósítottam meg, lett kanapénk :). Olyan igazi, elterülős, beszélgetős, játszós, élvezzük.
Egyre többször előkerül újra a továbbtanulás, hiszen a második gyermekem készül élete fontos döntésére, távolodni a fészekből. Érdekes ez, éppen ő az, aki mostanában megerősít abban, hogy jól csinálom :)
Második téli vizsgaidőszak, sokkal jobb lelkiállapotban és eredményekkel nekiindulva az igazán nehéz vizsgáknak. Imádom a lányomat, kitartó, céltudatos, de tudom azt is, hogy a komfortzónája korlátait döntögeti. Büszke vagyok rá, akármilyen eredménye lesz is egy-egy vizsgának, mert látom hogy tanul, akar, kűzd.

Azt mondtam a napokban a barátnőmnek, hogy teremtettem egy olyan környezetet, ahol boldogok vagyunk épülünk-szépülünk élvezzük. Már tényleg csak a Pasi hiányzik...meg a mazda :) Tudom hogy a jó dolgokra várni kell, de boldog vagyok és várok türelemmel. Ja, ezt a jobb napjaimon ki tudom mondani úgy is hogy talán elhiszem, de vannak olyan napok amikor nagyon hiányzik...és nem értem hogy miért nem érdemlem még meg.
Ezzel kapcsolatban az elmúlt napokban volt egy érdekes beszélgetésem valakivel, telefonon: Kilenc hónapja ismerkedtünk meg és elkezdett valami alakulni...aztán történtek dolgok, megszakadt ami elindult, elkönyveltem hogy oké, ismét egy tapasztalat, de bevallom nagyon sajnáltam..Most, hogy megkeresett és beszélgettünk, nyíltan, őszintén, játszma nélkül, hiszen csak néhány kellemes óra emléke köt össze, fény derült dolgokra. Hogy miért is úgy történt ahogy...nem álltunk készek egymásra. Hiába nem mondtam el a sebemet, érezte a falat, amivel nem engedtem közel magamhoz. Azt mondta ott voltam erős ahol nem kellett volna... Aztán ő megsérült, egy jel, hogy ne tudjon mozdulni...kíváncsian várom a folytatást, akármi is lesz az.

Ez az év ismét az emberi kapcsolatok változásáról szólt az életemben...átértékelődtek barátságnak hitt kapcsolatok. Ezt a megfogalmazást gondolom nem kell magyarázni...és ugyanezért óvatosan merek nyitni más emberek felé, akik pedig szeretettel fogadnak, azt gondolom barátság lesz ez, csak ki kell várni. Két ilyen ember is van az életemben, ezért szerencsésnek tartom magam.
Rájöttem, hogy egyre gyakrabban álarcban élek...mint egy pajzsot tartom magam előtt, hogy ne érintse meg a lelkemet a rossz...le kellene tenni, nehéz, nem akarom cipelni.
Moncsi barátnőmmel újra közelebb kerültünk egymáshoz, ennek nagyon örülök. Ha látom a boldogságát, újra hiszek a szerelemben :)

Mindent összevetve jó év volt, nagyon jó év. Boldog vagyok, elégedett, csodálatos otthonom van és egészséges, szerető családom. Kell ennél több? Ugye hogy nem :)
Ez a blog kézimunkásnak indult, lassan abból van a legkevesebb, főleg olyan, ami végleges formába kerül. Természetesen vannak a fiókban fotózni és feltölteni való apróságok, a következő időszakban mutatom.
2019-re vannak terveim, sokkal kevesebb anyagi befektetést igényelnek mint az ideiek, de kitartásból többet. Remélem egy év múlva, amikor a következő ilyen összefoglalót írom, azt mondhatom, rendben, tervek kipipálva :)

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...