Happy day 22.

Konyhás nap volt, készülök a holnapra 😉

Készült két fátyolkalács délután, mert az első olyan gyorsan elfogyott ahogy még sose.

Ma ismét a gyerekeimért vagyok hálás.Jó gyerekek, jó tesók, boldogság velük minden nap. Anyák napi meglepetés képeslap érkezett ma tőlük 😍

Happy day 21.

Minden nap változik az erkély, imádom.

virágozni fog

tavalyi csüngőeper...bár azt hiszem ezt neki nem mondta senki 😉

A két utolsó képet valamiért nem tudom elforgatni 😥 Így is látszik, hogy a lila virág (valami meténg) úgy tűnik megmarad, a borostyánhoz szedtem még néhány szálat ne árválkodjon ott az a kettő. Az eper meg csodaszépen virágzik, remélem termés is lesz rajta.

Happy day 20.

Kedd...nem mintha nem lenne teljesen mindegy milyen nap van, egyik olyan mint a másik 😊

Ma lazulós nap volt, nem főztem ebédet se, rendeltünk pizzát. Mondhatnék olyan mostanában divatos dolgokat, hogy támogatom a környékbeli kisvállalkozást, a hazait, az igazság pedig az, hogy nem volt főzés ötletem. Két-három havonta el szoktunk menni ebbe a pizzériába, most hazahozattuk.

Délután bicajoztunk egy kicsit, most csak 5 km volt. Igaz, hogy nem ez volt a fő cél, mágneshorgászni mentünk. Ez Kispasi legújabb hóbortja, én meg a névnapi ajándékaként támogattam benne. Egy csatornaparton voltunk, ő lelkesen dobált és a végére kb egy maréknyi rozsdás szöggel lett gazdagabb. Az élménytől boldog, ragyogó szemmel mondta hogy már elfáradt, menjünk haza. Közben én sétáltam, a fűben fekve élveztem a napsütést.

Akcióban 

Happy day 19.

A tegnap ígért képek:

Szerelem volt első látásra, pedig ramaty állapotban volt

A mai nap legboldogítóbb része volt, hogy voltam a Boginál...egy hónap után újra  😊
Éjjel megint hidegfront érkezik, egész nap nincs napozós idő, már a szél is fúj, érzi a fejem. Még nem fáj, még csak olyan "tudom hol van".

Happy day 18.

Bevallom, egyre nehezebben találom boldogítónak a karantént. Ma megint nem történt szerencsére semmi rossz, az összes gyerekem itthon van, ráadásul vita nélkül zártuk a napot. Délután megint kimentünk az erdőbe, így már kész lett a feladat.

Délelőtt lecsiszoltam a kisszekrényt az erkélyen, le is festettem. A néhány éve megmentett régi széket is lekentem a lazúrral, nem lett tökéletes, holnap javítom a hibát és teszek fel képet is. 

Elültettem a fuksziákat. 

Lassan benépesül az a pár négyzetméter, ami számomra a lakás egyik legkedvesebb helye és most, a bezártságban el se tudom képzelni mi lenne ha nem lenne.

Tegnap néztem hogy már 11 éve vezetem ezt a blogot, változó intenzitással. Most, hogy a négy fal közé vagyunk zárva, kapaszkodó...és egy kicsit pótlék...hiszen ha a barátnőmmel nem beszélhetem meg a gondolataimat, elmondom hát mindenkinek 😊. Rengeteget változott a világ mióta elkezdtem, az én életem is. A legnagyobb változás, hogy felnőttek a gyerekek...szokom a gondolatot, hogy Kispasi most befejezi az általános iskolát és soha többet nem kell mennem abba az intézménybe, ami 15 éve az életünk része volt.

Happy day 17.

Újabb nap eltelt, közeledünk a bűvösnek tartott május 3 felé, amikor állítólag tetőzni fog a koronavírus, onnan számíthatunk valamiféle enyhülésre a korlátozások tekintetében. Várom, nagyon várom, utána nemsokkal ki fog derülni hogy mi is lesz a továbbiakban.

Ma újabb kirándulást tettünk az erdőbecsléstan tantárgy követelményeinek teljesítése céljából. Két órát kint voltunk az erdőben, jó volt, bár csak a feladat felét sikerült elvégezni, holnap folytatjuk. Bolond idő van ma, nagyon fúj a szél és mostanra már hideg is van...biztos a szél miatt.

A nap kérdése kb délután háromkor elhangzott, mondtam is hogy mindegy mi lesz még ma, ezt nem fogja tudni beelőzni. Kispasi tette fel a kérdést az Eszternek: miért nem mentél inkább péknek? ( nagyon nem volt kedve távolságokat és kerületeket mérni, gondolom pl kakaós csigát szívesebben kóstolgatott volna).

Teszem a dolgom, mint egy gép, igyekszem nem gondolkodni, de nem mindig megy...a kedvem valahol a béka hátsó fertálya alatt van, de igyekszem hogy ennek látható jele ne legyen...

Happy day 16.

Egy péntek, ami meghozott egy régen várt eredményt: Kispasi szeptembertől gimnazista lesz! Nagyon sokat dolgozott érte, hétvégéket töltött matekfeladatok tömkelegének megoldásával, hét közben a magyart gyakoroltuk. Januárban írt egy olyan felvételit, aminél itthon sokkal jobbat is tudott. Elszomorodott ő is, mi is, az ideiglenes listán elfoglalt helyei alapján épp határeset volt. De sikerült, az a suli amelyiket szerettük volna, de az elsődlegesen megjelölt angol tagozat helyett német. Angolt nem tanul az iskolában, októbertől február végéig hetente járt tanárhoz, hogy a tudása egy szintre kerüljön azokkal, akik tanulják, iskolai keretek közt. Sikerült a szintfelmérő  elbeszélgetés, tehát a kiválasztott, vágyott iskola mindkét induló tagozatára beadhattuk a jelentkezést. És sikerült!!! Sírtam a boldogságtól .)

Ezen kívül semmi nem történt a mai napban :)

Happy day 15.

Voltam dolgozni, ez öröm, hogy van hol :)

Közben a gyerekek itthon befejezték az ebéd elkészítését és nagyjából el is fogyasztották, ez csak azért meglepő, mert hal volt, ami nem a kedvenc. Ám én olyan zord anya vagyok, hogy időnként a nem kedvenc ételekből is enni kell.

A mai nap legnagyobb öröme mégis az, hogy a Szüleimet sikerült meglepni, finom sajtokkal. Innen kaptak egy kis kóstolót, a tulajdonos maga vitte el. Boldoggá tett a rugalmasságával, a segítőkészségével, a szüleimet meg a sajtokkal. A Facebookon sok csoport alakult már a karantén hatására, a kézművesekben mindig van egyfajta összetartás. Egy ilyen csoportban találtam a Vámosi Sajtházra, meg még egy csomó csodaszép kézműves alkotásra. Még emésztgetem kicsit a gondolatot, de azt hiszem hamarosan nekiállok a karácsonyi ajándékokat megrendelni innen-onnan. Hiszem, hogy ha segítünk egymásnak, ha hazait vásárolunk, ha kiskereskedőtől vásárolunk, akkor hamarabb kilábalhat az ország ebből a helyzetből.

Ez a kis lila virágocska tulajdonképpen gyom...tegnap szedtük a biciklitúrán. Olyan szép hogy egy tövet a préselnivalón kívül is szedtünk, elültettem, remélem megmarad.

Happy day 14.

Eltelt egy újabb nap...
Délután bicajoztunk közel 16 km-t. Most minden porcikám fáj, de ügyes voltam, megcsináltam. Akarom, hogy formásabb legyek tavaszra, nyárra, bármikorra.

Happy day 13.

Eseménytelenül eltelt egy újabb nap. Jobb pillanataimban ezt úgy fogom fel hogy egy nappal közelebb vagyunk a végéhez...a végéhez ennek a néhány hónapja még elképzelhetetlen helyzetnek. Akkor sem lesz könnyebb, csak másképp lesz nehéz. A károk, veszteségek felmérése fájdalmas folyamat lesz, de reményt adhat az újratervezés, újjáépítés lehetősége. A mostani helyzetben a tehetetlenséget viselem legnehezebben, a kilátástalanságot, a bizonytalanságot. Mondom mindezt úgy, hogy szerencsére nem tartozom azokhoz az emberekhez akiknek az életét gyökerestől forgatta fel a vírus. Nagyon nagyon szeretném, ha amikor vége lesz, ott folytatódna, mint ahol március közepén abbamaradt. 

Amíg várok, folyamatosan pakolászok, selejtezek a lakásban. Pótcselekvés. Olyan fiókok, szekrények, tárolók kerülnek sorra, amiket évek óta halogattam. Persze hogy előkerültek félbemaradt kézimunkák, elfeledett fonalak, amik elindítanak egy lavinát a fejemben...hogy mi mindent kellene megcsinálni. A baj az, hogy mégis kb állandósult a semmihez sincs kedvem érzés...az is igaz, hogy a negyedik pár zokni készül a Kispasinak.

Ma kenyeres nap volt, egy újabb pótcselekvés, ugyanakkor kicsit kreativitás is. Továbbra is Dragomán-recept, egy kis szezámmaggal, graham liszt és fehér liszt keveréke, no meg a zacskó alján árválkodó maréknyi rétesliszt is belekerült. Sokkal barnábbra sült mint eddig bármikor, de ugyanolyan finom és lyukacsos lett. Már csak azt kellene valahol kinyomoznom, hogy mitől lesz vékonyabb a héja...ez az egy ami nem tetszik benne.

Happy day 12.

Délután Kispasival kimozdultunk, bicajoztunk egy laza nyolc kilométeres kört..gyakrabban kellene.
Egyébként semmi de semmi nem történt, folytatódott a mosás-főzés-mosogatás kimeríthetetlen hármas körforgása.

Ott egy gyermek a fűben...lefeküdt és azt mondta nem akar felkelni

Olyan szép hogy szinte giccses...

Happy day 11.

Békésen, hármasban eltelt egy újabb karantén-nap.

Ebédre abból főztem amit itthon találtam, így céklaleves lett pirított mandulával. Először próbálkoztam vele. Nagyon szép színű, finom levesünk volt, nem utoljára készült abban biztos vagyok:

Délután készült egy kalács, a Húsvétra sütött sós kalács alapján, édesen, egyharmad részén egy kis kakaóval. Ez a kalács sokkal finomabb lett, mint amilyen szép, beesett a közepe. Azt hiszem kicsit túlkelt mire a sütőbe került. Mielőtt betettem volna sülni, Eszterrel megbeszéltük, hogy ez egy boldog kalács...ezt én mondtam, ő válaszolt rá: igen, mert nagy és puha és szabad (majdnem túlfolyt a tálon). Imádom hogy fél szavakból értjük egymást.

A kedvem ma sokkal jobb, régóta tudom hogy egy jó beszélgetés sok bajra megoldást jelent. És valahol azt is tudom, hogy nem szabad túlgondolni dolgokat, helyzeteket...csak ezt nem tudom megvalósítani.

Happy day 10.

Kijárási korlátozás ide vagy oda, miután egész héten rendesen elvagyunk a négy fal között, ma nyomós indoknak éreztük Eszter kötelező feladatait. Gyomnövényt és valamilyen beteg fa hajtását kellett gyűjteni. Hogy ne legyen túl egyszerű, 20 darabot...tehát kirándultunk. Igyekeztem nagyon olyan helyet választani, ahol nincs sok ember, ez sikerült is. Másodszorra már olyan erdősávot is találtunk, ahol többféle fa volt, egy-egy fodros vagy hibás levél is előfordult szerencsére. nekünk szerencse, nem a fának.

Borostyános korhadt fa

Kezd virágozni a repce

Sövény volt egy ház mellett ez a csodaszép 

A kedvem sokkal sokkal jobb mint az elmúlt napokban. Ennek oka, hogy reggelre elhatároztam, hogy nem agyalok, amin nem tudok változtatni, azon feleslegesen rágódok...sokkal jobban is aludtam, leszámítva az iszonyatos fejfájást, ami miatt a napot gyógyszerrel kezdtem és csak nyolc óra körül másztam elő az ágyból. 

Happy day 9.

A mai nap se sokkal volt jobb a tegnapnál...

Dolgozni voltam, ez felért egy kirándulással, kimozdulással, mindennel ami nemrég még természetes volt.

Ilyen szépségek vannak az erkélyen:

Tavaszi kedvenc: zsázsa

Levendula, mellé egy mentett rózsatövecske került

Citromfű

Petrezselymek

Fukszia...télen tönkrement a tavalyi, ezt még nem ültettem szét

Eper

Kicsi eper nagy virága

Ribizli...valami megtámadta :(

Szerelemnövény: borostyán

Happy day 8.

Ma kegyetlenül rossz kedvem volt, nem dobott fel semmi, sírtam délután. Egyedül éreztem magam, a bezártság, elszigeteltség kiakasztott. Szerencsére semmi rossz nem történt, ami ezt indokolta volna, de ebben a helyzetben néha mindannyian vagyunk így...még jó hogy nem egyszerre, így mindig van aki a másikat megpróbálja feldobni.

Csodaszép kenyeret sütöttem ma is, meg rétest, káposztásat és túrósat.

Rájöttem hogy a kenyér szebb lesz, ha nem teljesen fehér lisztből készül. Most kb a liszt harmada teljes kiörlésű.

Happy day 7.

Online oktatás folytatódik, Kispasi egyedül megcsinálta a házifeladatokat :)

Voltam dolgozni és ismét megállapítottam hogy az iskola gyerekekkel az igazi, én úgy szeretem.

Sokkal jobb idő volt mint tegnap, talán holnap már napozni is lehet.

Tegnap olyan fura érzésem volt miközben ezt az esti bejegyzést írtam...valami mintha átkattant volna, egy csomó energiám lett valahonnan :). Eszembe jutottak tervek, ötletek, amelyeknek a megvalósításához eddig nem volt elég idő...na majd most :)

Ma is sütöttem kenyeret, Dragomán-kenyér, most csak fehér lisztből:

Happy day 6.

Csendes kedd volt ma, semmi rendkívüli eseménnyel. Se jó, se rossz. Hideg lett mára, nem lehetett napozni, de az erkélyen ücsörgés sem esett jól.

A nagyoknak ma már oktatás volt, Kispasinak is újra kezdődik holnap. Mint egy tavaszi szünet után egyébként is történne...

Mindenféle találgatásokat olvastam ma is, hogy vajon meddig fog tartani ez az állapot. A legoptimistább május vége, a "legdurvább" július vége. Mindegyik riasztóan messze van, ha arra gondolok hogy a négy fal között kell tölteni. Minden nap van olyan esemény, amikor rájövök, hogy sokan vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben. Szerencsére van munkám, a Szüleim egészségesek,van tető a fejünk felett, mindenki el tud vonulni a szobájába ha arra van szüksége és tudunk együtt lenni is, szeretjük egymást, nincsenek viták, nincs hitelünk, nincs érettségiben érintett gyerekem. Ma ezeket a jókat találtam a napban :)

Happy day 5.

Húsvét hétfő
Eltelt, furán, csendben.
Csodaszép kenyeret sütöttem, Dragomán György parasztkenyerét. Nagyon szép lett, finom is, ráadásul hihetetlenül egyszerű elkészíteni.

Délután a gyerekek "táv-társasozást" játszottak. Mind az öten. Nagyokat nevettek, én meg a nappaliban hallgattam őket és boldog voltam. Ennél több nem kell.

Happy day 4.

Húsvét vasárnap

Ma komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem jó címet adtam ennek a sorozatnak, karanténnapló jobban fedné a valóságot talán.

Szép békés igazi családi reggelink volt, aztán mindenki visszabújt az ágyába és aludt még...talán csak a Kispasi nem, tegnap este éjfélig ment a játék megint...és aki éjjel legény, nem volt nappal is.

Ebéd előtt begyúrtam egy fátyol kalácsot. Új családi kedvenc, finom, lágy, fahéjas. A mai annyira gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam lefényképezni, de pont olyan lett, mint ez, az első:

Kisült, a gyerekek társasoztak ebéd után és pillanatok alatt elfogyott. Én meg napoztam. :)
Délutánra Kispasi nagyon elkeseredett. Ma az ő lelke lett romokban a karantén miatt, a máskor nem is annyira barátok hiánya miatt. Sírt, megvigasztaltam...

Happy day 3.

Holnap Húsvét...ezt az ünnepet igazán sose szerettem, bevallom, nem is értékeltem. A legjobb az együttlét volt benne. Ez az idén elmarad, nem mehetünk a Szüleimhez. És a karantén miatt egyébként is olyan fura minden, ez is...nem is vettem a gyerekeknek semmit, annyira hirtelen történt a maradjotthon és a minden bezár és én szót fogadtam. Persze, egy kis édességet azért kapnak :). A múltkor beszélgettem velük erről, a Kispasi volt az, aki azt mondta, a főtt sonka és a tojás, a húsvéti reggeli a legjobb az egészben, ha az lesz, akkor az neki már elég. Az lesz :).

Festettünk tojást:

Happy day 2.

A karantén eddigi legnehezebb napja volt, szerintem mindannyiunknak. Az én lelkemnek mindenképpen. Rossz a kedvem, nyűgös vagyok, nem látom a végét ennek az egésznek, olyan kilátástalan. És egyre türelmetlenebbek vagyunk egymáshoz, ezért ma egy apró félreértésből lett egy nagy vita. A végén sírás, nagyölelés, békepuszik. A vitás helyzet ilyen elrendezésének is örültem.

Meg annak, hogy ebéd után napoztam az erkélyen.

És annak is, hogy a tegnap sütött kalácsnak mára csak a fele maradt. Életem első sós kalácsa. Finom, könnyű, foszlós, amilyennek egy kalácsnak lennie kell.

És most társasozunk :)

2020/1-2

Az idén még nem kreatívkodtam semmit?

Egy zokni nekem

Egy nagy zokni a Kispasinak

Happy day 1.

Új sorozat indul itt ma...azt hiszem valamit írnom kell, valamit tennem kell rendszeresen, különben kezd nyomasztóvá válni ez a karantén.

Elhatároztam hogy minden napban találni fogok valamit, ami szép, ami jó, amiért hálás vagyok. Mert van, nagyon sok és úgy érzem most ezekbe kell kapaszkodnunk.

Igyekezni fogok ezeket a bejegyzéseket este megírni, hogy mindig az adott naphoz tartozzon, de ettől el is térhetek...pl ma, a tegnapi nap gyönyörűségét mutatom. A munkahelyem udvarán levő hatalmas cseresznyefa...tele virággal és méhecskével. Olyan zsongás volt a fa körül hogy öröm volt hallgatni.

Minden nap rájövök hogy mennyire szerencsés ember vagyok. Három csodálatos, egészséges gyermekem van, akik nagyon jó testvérek. Az online tanulás mindegyikük életébe mást hozott, gyakran azt veszem észre hogy összegyűlnek valamelyik szobában és segítenek egymásnak.