Csodálatos havas szombatra ébredtünk. Az csak a hab a tortán, hogy egymás mellett 😍. Délelőtt elintéztünk néhány dolgot a városban, főztünk ebédet és utána irány a Balaton..Mert szeretjük, mert télen nyáron csodálatos. És persze a kedvenc helyünk, ami nincs messze, Balatonvilágos.
Ja, a nagy télben délelőtt kiválasztottuk, lefoglaltuk a nyaralásunkat 😍😍😍
Lassan, békésen, döcögve indul, mintha hozzá akarna szoktatni újra a munkához. A munka, ami merőben más mint eddig volt, életem elmúlt hét évében. Ott emberek életébe láttam bele, gyerekek vettek körül, ennek minden jó és rossz részével. Adatszolgáltatásokat csináltam, táblázatokat, leveleket írtam, fénymásoltam, számlát intéztem, postáztam, szervezkedtem ha kellett, árajánlatot kértem... sokkal sokrétűen munka volt. Itt még tart az újdonság, még sokáig lesznek dolgok amikkel először találkozom. A munka ugyanúgy megkívánja a gyorsaságot, a precizitást, csak más szempontból. És nagyon nagyon szeretem, minden nap kihívás hogy vajon mennyire pontosan tudok például egy adott mennyiséget bemérni, a párhuzamosok mennyire lesznek egyformák. Mindezt például 50mg nagyságrendben...
Még nem tudom miért alakult így az életem, hogy ennyire máshol vagyok mint voltam, de biztos van valami oka. A társaság egyáltalán nem hasonlítható össze a másikkal, a kollégák egymáshoz való viszonya se, de a főnök.beosztott viszony se.
Boldog vagyok...olyan életem van, amilyenről éveken keresztül csak álmodoztam. Ezért minden nap hálás vagyok....
A másik szokás kettőnké, a Kispasival...Szilveszter délután irány Siófok. Most nagyon jó idő volt, túlságosan is jó, 14 fok volt. Ettünk kürtöskalácsot, sétáltunk egy nagyot a városban majd aztán a parton is és hazajöttünk. Mindketten élvezzük hogy ez a program a mienk, ilyenkor csacsog, élvezi hogy csak rá figyelek. Imádom a kamaszomat, hálás vagyok érte hogy még velem akar programot csinálni, hogy fontos neki a szokásunk. Remélem van még pár évem amíg ez így marad.
Évek óta elmegyünk Balatonalmádiba, a teljes nagy család, azon a napon, amikor mind együttvagyunk. A program a kacsák etetése, az ebéd lesétálása, és természetesen a megfagyás 😆. Az idén a Kedvesem is jött velünk, részese lett a szokásunknak. Sokkal kevesebb fényképet csináltam mint más években, mondtam is neki, hogy eddig fotózni szoktam az élményeket, most megélem, minden pillantban jelen léve.
Minden évben végiggondolom milyen év volt ez, ami épp múlik. Viszonyítva a tervekhez, vágyakhoz, mi az ami megvalósult és mi az, ami új, váratlan esemény volt.
Terv volt, hogy idén végre lefogyok, de ez persze nem jött össze ismét, de csak azért hogy jövőre is legyen tervem. 😃😃😃
Terv, vágy volt, hogy ugyanolyan boldogságban zárjam az évet, ahogy nyitottam. Ez tökéletesen teljesült, a szerelem még mindig tart. Nagyon sok érdekes, értékes dolgot éltünk át az idén együtt, akár ketten, akár a gyerekekkel. Sokat kirándultunk, beszélgettünk, játszottunk, társasoztunk, nyaraltunk, napoztunk, fürödtünk, utaztunk együtt. Kispasi gyakran emlegeti hogy milyen jó volt a nyaralás, kérdezgeti mit tervezünk jövőre...ő nagyon szereti a Kedvesemet. Csodálatos ember, a társam, a párom, a másik felem...ezeket a szavakat eddig még sose éreztem, nem is használtam, nem is tudtam elhinni hogy létezik ilyen, ekkora összhang. Az év végi napok egy részét együtt töltöttük, a családommal, ahol ő nem idegenként volt, hanem mint aki otthon van. Ez nagyon régóta vágyott érzés volt nekem...hogy mindenki akit szeretek, akik a legfontosabbak nekem, együtt van, egyetértésben, boldogságban.
Terv volt, hogy új munkahelyem legyen, ez is sikerült. Egy csomó mérgező kapcsolat szűnt meg az életemben ezzel a lépéssel. Szeretném mondani hogy egy csomó dolgot tanultam ismét az emberi kapcsolatokról, de a naivitásom és a fene nagy szívem biztos fog még hülye helyzetekbe vinni...Persze lesznek még kikerülhetetlen találkozások, összefutások, de állok elébe. Érzem hogy minden egyes távol töltött nap, minden apró sikerélmény az új életemben erősebbé, magabiztosabbá tesz. Abban mindig biztos voltam hogy jól végzem a munkám, soha nem érkezett panasz, de a végére már ebben is elbizonytalanodtam...aztán a végén egy olyan emberrel beszélgettem egy jót, hogy a kétségem eloszlott.. Nehéz volt a december az újdonság miatt, a karácsonyi extra anyai feladatok miatt, de mindent sikerült megoldani. Nagyon várom a januárt, már tudom hogy nagyon sok munkám lesz, sok izgalmas új feladat.
Többször bebizonyosodott az életemben, hogy a változás nem csak pozitív dolgot hoz. Olyan kapcsolatok, barátságnak hitt kapcsolatok is elmúlnak, elkopnak, amelyek működtek a régi, közös sorsban. Van akivel találkoztam azóta hogy eljöttem, van akivel beszélünk telefonon, de olyan is, aki elkopott, pedig nem gondoltam hogy ilyen gyorsan fog megtörténni. Feldolgozom, hatalmas rutinom van benne...Van néhány olyan ismerősöm, akikkel ritkán találkozunk, elhatároztam hogy velük újra megpróbálom újra szorosabbra fűzni a kapcsolatot, barátságot ha lehet. Ehhez nem is kell más, mint hogy felemeljem a telefont...mindenképpen fogok időt szakítani rá, ahogy már decemberben is megtettem.
Ami kimaradt az évből, az az olvasás és a kézimunka. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék jövőre, rengeteg tervem van, csak az idő és az energia kevés hozzá.
