2010. július 30., péntek

Blokkolódik!!!

A méret: 190*92 cm

A férjem azt mondta: ez csodálatos! (Ez az egyik legnagyobb dícséret, hisz ő nem érti, miért nem gépesítjük a kötést :) . Ennél jobban már csak a Hugicám "te nem vagy normális" véleménye tetszik)

Kép majd holnap éjjel, mert most Eszterem szobájában van, a szőnyegen, pocsék fényviszonyokkal.

Annyit elöljáróban, hogy eresztette a színét a majdnem hideg vízben is, és visszapöndörödik a széle. Ez tulajdonképpen tök logikus. Lehet hogy megint valami fontos van a minta szöveges részébe írva?

2010. július 29., csütörtök

Lassan haladok

A kezdeti nekilendülésnek két oka volt: egyrészt a saját kíváncsiságom, másrészt szerettem volna vasárnap valami mutatható méretet vinni :) . Azt hiszem ez sikerült, aztán beszélgetés közben is kötöttem, meg itthon is, mígnem megtalált az a bizonyos ismerős, de nem kellemes érzés a bal csuklóm táján. Két nap teljes tűmentességre ítéltem magam. Ma folytatom, mert szeretném szombaton felavatni a kendőmet...
Hogy állok most? A sorok egyre hosszabbak (most 404 szem), a csíkok egyre vékonyabbak, még kb egy fél gombóc fonalam van. Már csak ülve kötöm, mert a fonal tartására van jó helyem, a kész mű rendesen húzza a kezemet.

Lányok! Aki kötött már méterre vett fonalból pulcsit, egy kisfelnőtt mérethez a 2000m elég lesz? Természetesen ebből a csodálatosból, csak más színben, Lánykámnak (aki tegnap volt 12 éves, táborban van éppen és nem kértem engedélyt egy szép kép közzétételére, de majd a hétvégi tortázóst mutatom)

2010. július 21., szerda

Álmok

A múltkor Ercsu arról írt, hogyan tanult meg kötni. Az én sztorim: a szomszéd lány, aki egy évvel idősebb volt nálam, tanult a suliban kötni. Nagyon kűzdött vele, de ő volt a nagy és okos, és megmutatta nekem hogyan kell. Ekkor kb 11 éves lehettem. A sima és fordított szemekig terjedt az oktatás. Nagyon sok pulcsit kötöttem már gyerekkoromban, volt csavart mintás meg kockamintás, sőt egy barátnőm kérésére az apukájának csináltam karácsonyra egy pulcsit. Amíg élek nem felejtem el azt a mintát, ugyanis egy egész pulcsi alatt nem tudtam megtanulni.
Aztán jött néhány kötésmentes év, és mióta gyerekeim vannak, főleg a Gergőm, rájöttem, hogy nem én akarom a sál-gyártókat eltartani, inkább kötök neki. (Ovis kora óta telente 2-3 sál csak úgy nyomtalanul elvész...). A sálakból nem lett továbblépés, ugyanis a gyerekeim nem akartak kötött pulcsit felvenni.Ennek az okát nem tudom máig sem, de szerencsére mára ez megváltozott. Amikor a Tesóm elköltözött Németországba és az anyósa megtanította zoknit kötni, egy darabig csak figyeltem, aztán rászántam magam és megtanultam.
És ki hogyan keveredett a kendők, a csipkék közelébe? Én, bevallom, véletlenül...és nem is emlékszem melyikőtök oldala volt, amelyik igazán rabul ejtett. És innen már ismerős mindenkinek, ugye? Gondolom Ti is úgy vagytok vele, hogy lesznek kedvenc, nagyon tetsző, nagyon vágyott minták, és olyanok is, amelyikek megszólítanak és azonnal neki kell állni....Amit az éjjel kezdtem, az egyik ilyen vágyam...nem az azonnal elkezdős, hanem a megfelelő fonal türelmes kiválasztásával kezdődő.
Az első kép nem lett szép, csak az idő a" fontos" rajta. Akkor tettem le...



Ugyanis hétvégén messze jártam, meghoztam a csodálatos fonalat a Tesómtól, kb 11 körül Nönével egyeztettük a mintát, és nekiálltam...és csináltam mindig csak még egy sort..csak még egy színváltást...ismerős?

Itt tart most:



A fonal cimkéje 2-3-as tűt ír hozzá, én 3,25-öst választottam. 20dkg fonalam van, remélem ő lesz a burkolózós kendőm. Bár, ki tudja :50.sor és kb 20 cm most. Gyöngyi, ha olvasol, a Tied mekkora?

2010. július 12., hétfő

Nyaraltunk

Ez egy olyan bejegyzés lesz, amilyen még nem volt. Úgy gondoltam azonban, hogy a megújulóban levéshez ez is hozzátartozik. Hogy nemcsak az alkotásaimról írok, hanem más szépségekről, amelyek örömet okoznak nekem.

Az idei nyaralásunk megszervezése teljes egészében rám hárult. Olyan programot kellett találnom, amit mindhárom gyermekem élvez, és valamennyire nekem is pihenés lesz. 5 nap volt csak, de minden előzetes elvárásomnak megfelelt.

A cél: Pécs és környéke
A szállás: Cserkút, Kőkapu Vendégház
Cserkútról nem is halottam mostanáig, de egy életre megjegyeztem és biztos vagyok benne, hogy menni fogunk még oda. Szeretném megnézni ősszel is, amikor ez a sok erdő színes, de még nincs igazán hideg. Szinte egybeépült Péccsel, öt perc alatt a városban voltunk, mégis csendes, nyugodt, igazi pihenőhely. És a ház....! Előbb a képek, aztán a szöveg:




A fügefa sokkal nagyobb, mint a képről gondolnánk. És hamarosan sok finom fügével fogja a gondoskodást meghálálni.

Ez a számomra csodaszép fogas "csak" a tornácon kapott helyet, igaz, a feladata fontos :)


És három kép a szobából:


Sajnálatosan a többi bent készült kép nem ütötte meg a blogba feltehető mértéket, ennek oka, hogy még nem sikerült tökéletesen megtanulnom a fényképezőgép beállítását zárt térben. Pedig lefényképeztem még a konyha padlóját, ami szerintem kb a nagyszüleimmel lehet egyidős, hatszögletű, vörösesbarna, kőből készült. Készítettem képet a konyha falán végigfutó polcról, amin régi szódásüveg, kancsók, tálak, régi üvegek, Miska-kancsó volt.

A ház kicsisége ellenére minden kényelemmel felszerelt, a régi bútorok és a padló kellemesen nyikorgós, és ami a fontos: patyolat tisztán vehettük birtokba a házat.

A konyhában minden volt, amire szükségünk volt, és egy hosszabb ott-tartózkodásra is megfelelő, még olyan családnak is, akik nemcsak annyit akarnak főzni egy nyaraláson, mint én.)
(ez nekem fontos, egy néhány évvel ezelőtti nyaralás keserves emléke volt, hogy akármilyen edényben akármit főztem, leégett.Egész életemben nem kűzdöttem annyit a mosogatással, mint akkor, ezért megfogadtam, hogy a jól bevált teflonos wok serpenyőm nélkül nem megyek sehova nyaralni)
Minden kényelmi felszerelésen túl, a háziúr segített becipelni a táskáinkat, lenyírta a füvet, tanácsot adott, hogy ne Harkányba menjek fürdeni a gyerekekkel, hanem Szigetvárra, mert az jobb is és olcsóbb is, hajnalban észrevétlenül kivitte a kukát az udvarról, amikor a napja volt...
És ami nekem még tetszett: kaptunk kedvezményre jogosító kupont a településen található csárdába. A kaja nagyon finom volt, a mennyiség tökéletes, és a kupon nélkül sem drága. De ebben nekem az összefogás tetszik, több kellene belőle ebben az országban.

Ja, majdnem elfelejtettem: az egész napos jövés-menés után nem volt energiám semmi alkotó tevékenységet folytatni...

2010. július 3., szombat

Lady of the manor shawl 2010/21

Az úgy volt, hogy...
Szerettem volna egy szép, nagy, olyan igazi burkolózós kendőt...tulajdonképpen ez a vágyam még nem elégedett ki, ugyanis ez sem az lett. Nem csak olyan egyszerű kendőt szeretnék, amit csak köt az ember lánya majdhogynem "ész nélkül", hanem mintásat, hogy gyakoroljam amit az elmúlt hetekben tanultam.
Ez egy nagyon egyszerű minta, még számomra is érthető volt a leírás, és tulajdonképpen ez az első olyan kendőm, amihez egy szó segítséget nem kértem senkitől.
Mérete kb 160*80 cm. Ez egy ekkora nőnek mint én, nem egy burkolózós méret. De hogy ez mekkora lett, azt csak azután tudtam meg, hogy két nap két éjjel megkötöttem.( Szó szerint éjjel, ma hajnalban háromnegyed kettőkor került le a tűről) Majdnem egy teljes motring tolnait használtam el hozzá, nem tudom hány méter lehetett.

És akkor néhány kép:




A blokkolása érdekes volt, elég sokat próbálkoztam, hogy hogyan is oldjam meg azt a feladatot, hogy ennek a szegélye az eredeti képen nem ennyire határozottan csúcsos, hanem inkább gömbölyded, kerek, íves. Így sikerült, nem tudtam több tűvel sem egyformára tűzni a hullámokat :(
Ez olyan igazi beszélgetés közben, játszótéren köthető kendő, és az eredmény szerintem mégis mutatós. Az a "baj", hogy elindult a bogár a buksimban, hogyan is lehetne ennek a kendőnek az elvén valami nagyobbat alkotni. Össze kellene szedni a kedvenc részeket a kendőkből : a Laminária kis csillagait, a virágait, ennek a rácsosságát, a széle hullámait...még alszom rá néhányat mielőtt nekiállok, bár a Laminária maradék fonalából a kis keresztlányomnak kellene valamit csinálni...

Most számomra néhány" netmentes" nap következik, úgyhogy ha nem válaszolok, ezért van (és nem azért mert bunkó vagyok :) )

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...