Édes semmittevésben telt a nap, természetesen a szokásos házimunkán kívül.
Lélekben készülök az oltásra, hogy esetleg nem leszek jól tőle, annyi mindent hall az ember...
Csodálatos napos idő volt ma, kimentem egy órácskára napozni az erkélyre. De így szélen ülve azért nem olyan kényelmes, majd be kell hoznom őket hogy elférjek kifeküdni.
Ma már szünet van, nem kellett dolgozni menni. Elfoglaltam magam olyan dolgokkal, amelyek nem látványosak, mégis meg kell csinálni: evéshez használt bambusz alátéteket lesikáltam, lemostam a gáz melletti pultot, a belső csücsköket is, ahol a napi takarítás nem elég alapos. Lemostam a bejárati ajtót, fertőtlenítő szerrel is, kiselejteztem és összepakoltam a fűszeres és teás polcot, fiókot. Ezek csak akkor látszanak ha az ember sokáig nem csinálja, mégis sok időt elvesznek.
Délután Kispasival teáztunk az erkélyen, de hűvös volt, kellett a pulcsi. Olyan aranyos volt, elpityeredett...hogy neki milyen jó...és milyen jó volt a karácsony, a karantén, hogy együtt voltunk, itthon. Milyen apró dolgok ezek, de ha ő ettől boldog akkor valamit jól csináltam, azt hiszem.
Délután megjött az sms, csütörtökön kapom az oltást.
Érdekes hétfő. Már szünet van a suliban, de azért figyelni kell a történéseket, az oltás miatt főleg. Jó lenne ha vége lenne ennek a tilalmakkal, félelemmel teli időszaknak. Reggel tudtam meg, hogy egy nagyon jó ismerősöm kórházba került. Alapbetegségekkel nem rendelkező velem egyidős srác. Ijesztő...
A kedvenc fánk a szomszéd ház mellett teljes virágba borult, ez a tavasz kezdete, családilag hivatalosan 😃
Egyszemlány megérkezett aztán tovább is ment...lassan felnő, dolga van. Sütöttem egy kenyeret neki, elvitte, főztem is nekik, majdnem mintha kollégiumba menne. De pár nap és visszajön.
Viszonylag sokat ücsörögtem az erkélyen, kötögettem, élveztem a napsütést.
Hétvége, itthon, gyerekekkel, nyugisan. Tavaszi idő volt, kicsit voltunk kint, de tartjuk az otthon a legbiztonságosabb tanácsot.
Készült egy gyors de finom süti, gyorsan el is fogyott. A szokásos egyszerű tészta, most mazsola, csokicsepp és fagyasztott áfonya került bele. Vasárnap estére üres lett a tányér. Kell ennél nagyobb dícséret?
Elkészült a tojásfa is, a húsvéti hangulatom viszont megint nincs meg. Van még pár nap, lehet hogy a tojásfestés majd meghozza.
Hosszú műszak volt az irodában, az udvaron is rendet csináltunk kicsit.
Aztán az erkély is készült kicsit a tavaszra, nyárra. Évek óta szerettem volna, most találtam olyat ami tetszik és elfogadható ára volt.
Lassan elkezdődik a virágosítás is, azt hiszem megint sokat fogjuk használni.
Ismét egy itthoni munkás nap.
Reggel az erkélyen meglepődve éreztem hogy itt a tavasz...olyan illatos, madárcsicsergős tavasz.
Nekiálltam selejtezni, van egy csomó ruhám amit már évek óta nem vettem fel. Két nagy zsákkal kiraktam belőle, így lett egy üres polc a szekrényben. Ez volt az elsődleges cél egyébként. Az Ő polca lett. Ott várja a törölközője és a fogkefe, amit választottam neki. Aranyosan azt mondta, megint szintet lépünk...
A Kedvesem névnapja 😍
Itthon, délelőtt kicsit vásárlós, nagyon semmit nem csinálós nap volt. Este sokat beszélgettem Vele, ahogy minden este, fél éjszaka... az a mi időnk és erre neki ugyanolyan szüksége van int nekem.
Itthoni munka, házimunka. Kimondottan jólesett a vasalás üressége, majdnem végeztem is. Egyszerű csendes nap volt, de szeretem az ilyeneket is.
Irodában dolgozós hétfő. Nem volt sok munka, mint a digitális oktatás alatt mostanában szokott.
Délután készült egy egyszerű de finom süti, csokidarabokkal és erdei gyümölccsel:
11.nap, március 19.péntek, József nap
Reggel olyan csodaszép havas tájra ébredtünk, amilyen egész télen egyetlen egyszer sem volt. Aztán gyorsan ragyogni kezdett a nap, szépen csillogott a havon, de hamar elolvasztotta és felszáradt minden. Reggel korán ébredtem, vártam a Kedvesem. Szabadnapos volt, egy nappal többet tölthettünk együtt. Sétáltunk, elintéztük a kötelező köröket, posta, bevásárlás. Délután társasoztunk a gyerekekkel, míg Kispasi el nem ment apás hétvégére.
12.nap, szombat
Kényelmes reggelizés, ráérős készülődés, ebéd, utána hatalmas séta majd este kanapézás, nyuszizás. Bedagasztottam egy Dragomán kenyeret, az mindig jól sikerül, kis teljes kiőrlésű liszt, kis magkeverék.
13.nap, vasárnap
Korán kellett indulnia, így a nap rövid volt. Kihasználtunk minden percet, beszélgettünk sokat. Reggel gyorsan megsütöttem a kenyeret, amit Ő magával vitt. (a magkeverékben volt mazsola...este mondta, hogy érdekes volt ráharapni a kenyérben, nem számított rá)
Irodában dolgozós laza csütörtök. Délután világmegváltó takarítás és főzés itthon. Egy része maradt holnapra.
Sándor nap van, hideg volt.
Ma itthonról dolgoztam. Ezeken a napokon is ugyanakkor kelek mint máskor, így van kb húsz percem a Kedvesemmel ébredezni. Szeretem ezeket a reggeleket.
Egy poénnak indult Nagyfiú részéről, de tudja hogy rajtam nem fog ki, gombás tojást kaptak reggelire...
Délután, mikor már mindenki végzett mindenféle előadás hallgatásával, elmentünk apukámat megköszönteni. Szombaton lesz a névnapja, de így tudtuk összehozni hogy mindhárom gyerkőc jöhessen, ráérjen.
Munkás nap volt, elintéztem néhány fontos dolgot az irodában. Nem volt sok, szeretek nyugiban, a saját tempómban dolgozni.
Hazafelé bevásároltam, most egy hétig biztosan nem kell menni, de lehet hogy tovább se. Megnyugtató a tudat, hogy a téli karantént kibírtuk úgy, hogy minden volt itthon, nem kellett segítséget kérnem senkitől.
A délután nyugis volt, a fiúk itthon, estére Egyszemlány is megérkezett, mesélt, beszélgettünk. Imádom a gyerekeimet és azt ahogy ők egymást szeretik.
Március 15. Ünnep az országnak és különleges nap lett nekem, nekünk. A Szerelmem úgy gondolta, megérett a kapcsolatunk arra, hogy bemutasson a gyerekeinek. Ez nekem nagyon jó érzés. Családi kirándulós napot szerveztünk, és bár az időjárás nem volt igazán kegyes hozzánk, jól telt a nap. A Bence hegyi kilátónál találkoztunk, felmásztunk hozzá, de zárva volt...valószínűleg a bolond szél miatt. Velünk együtt sok család volt akik úgy gondolták ez a nap kilátózásra termett, de mindenki rendesen, fegyelmezetten maszkban volt. Aztán elmentünk Pákozdra a Miska huszár szoborhoz, majd a faluban sétáltunk. Aztán visszamentünk Velencére és a Korzón sétáltunk egy jót. Aztán érzékeny búcsú és mindenki ment haza. De pénteken újra találkozunk, már gyerekmentesen, édes kettesben.
Ebédre pirog készült. Limara receptje alapján: A recept a linken
A töltelék savanyúkáposzta-sült szalonna, sertéspörkölt-sajt és sültszalonna-sajt volt. Nagyon jól sikerült, minden darab elfogyott (fél kg lisztből tökéletes mennyiség lett négy embernek).
Takarítós, pakolászós nap volt.
Többször eszembe jutott, hogy egy éve ezen a napon tudtuk meg hogy nem kell iskolába menni a vírus miatt. A vírus, ami egy éve korlátozza az életünket, szabályozza hogy hova mehetünk és hova nem. Mára egy részét megszoktuk, más részei viszont sose lesznek megszokhatóak. Szerencsére minket nem érintett olyan súlyosan mint más családokat, de a mi életünk is átalakult. Sokkal kevesebbet találkozunk a szüleimmel, ez a számomra legfájóbb pont. Bízom benne hogy ha itt lesz a tavasz, a nyár, ők megkapják az oltásaikat, akkor ez változni fog. Sose lesz olyan az élet mint a vírus előtt, de élhetőbb lesz. Már írtam hogy megváltoztak a vásárlási szokásaim, ez azóta is így van és élvezem. Heti egy bevásárlással és itthoni kenyérsütéssel tökéletesen el tudom látni a gyerekeket.
A takarítás ma az erkélyen volt: átrendeztem, megfordítottuk. A néhány hete vett málnatövek ugyanis olyan hosszúak, hogy a polc alatt nem fértek el szépen. Még fura így, de egyértelműen tágasabbnak tűnik.
Munkás, dolgozós nap volt, de szerencsére ezen kívül semmi rendkívüli nem történt.
Regisztráltam oltásra,délután megkaptam a betegség miatt "járó" védettségi igazolványomat.
Este társasoztunk a gyerekekkel, nagyon jó volt. Carcassone a mostani kedvenc játékunk.
Ma újra munka, az irodában. Nem volt sok munka, azt gyorsan megcsináltam. Jó lett volna egy kicsit a kertben tevékenykedni, de olyan bolond szél fújt hogy elnapoltam a feladatot. Majd holnap vagy a jövő héten. De a sárga bokor kivirágzott (talán som):
Délután elkezdtem rendet tenni magam körül, először a szobámban. A kézimunkás szekrényke volt a kiszemelt, ha kész lesz teszek képet. Az előtte állapotról nem csináltam. Kiszedtem belőle mindent, a fiókok borítását is, kimostam, lemostam, aztán elmentem vásárolni, pihenésképpen. Á dehogy..kellett. Este visszapakolás, de még nem tökéletes a rend. Találtam megint egy csomó ötletet, csak idő nincs hozzá...de úgy érzem lesz. Olyan sok a beteg, mindenhonnan ezt hallom, már a közelemben is vannak, egyre biztosabb vagyok benne hogy ez nem csak két hetes vagy egy hónapos lezárás lesz.
A tavalyi évben, amikor megjelent a covid és átalakult az életünk, egy kis rendszert hozott az életembe a blog. Minden nap írtam, közben minden nap csináltam valamit, amit megmutathattam. Most, tegnaptól újra ez a helyzet van. Még nem hangzott el a mondat, amit tavaly nagyon sokat hallottunk, a Maradj otthon!, de bezárt az ország. Bezárt, ami november óta nem nagyon volt nyitva. Újra nem lehet pl ruhaboltban nézelődni, nem lehet cipőboltba menni és nagyon sok munkahely állt át home office-ra. Amikor kicsik voltak a gyerekeim, mennyire jó lett volna egy ilyen munka, de akkor nem volt. A cégek nem is tudták elképzelni hogy az emberek otthonról is éppen olyan hatásfokkal képesek dolgozni mint ha szem előtt vannak a irodában.
Tegnap voltam dolgozni, mától itthon vagyok. A jelenlegi megbeszélés szerint a hétfő és a péntek a fix napom amikor be kell mennem, egyébként csak akkor ha valami rendkívüli, csak ott megoldható feladat van. Most csend van körülöttem, fura csend...mindegyik szobából hallom a gyerekek neszét, online óra van mindegyiküknek. Kispasi a leghangosabb, jó hallani ahogy a társaival beszélget, beleszól az órába. Tegnap órai munkáért dicséretet kapott történelemből.
Délután sétáltunk egyet ma is, ahogy napok óta. Formába kellene hozni magam a nyárra...
Már március eleje van, kicsit elhanyagoltam a blogot...
Ami a legfontosabb: ennyire boldog már nagyon nagyon ezer éve voltam és ennyire jól is kb akkor éreztem magam a bőrömben. Mindkét esemény egyelten ember miatt van, a Szerelmem. Csodálatosan alakul a kapcsolatunk, a kezdeti fellángolás tart, sőt fokozódik és egyben átalakul. Egyre jobban részesei vagyunk egymás életének még úgy is hogy ritkán találkozunk. Ezek azonban hosszú együttlétek, mindennapos dolgok, elintéznivalók is vannak benne, neki is nekem is, család, gyerekek, főzés, mosás, kirándulás, társasjáték, nagy séták és beszélgetések is beleférnek. És persze az egymás után több együtt fekvés és együtt ébredés. Ilyenkor még mindig úgy érzem, valaki csípjen meg, nem lehet hogy ez velem történik, nem lehet hogy álmaim hercege tényleg itt van és ennyire szeret engem. Az elmúlt évek, az elmúlt házasságom nem erről szólt.
A gyerekek itthon vannak, hónapok óta online tanulás van. Bevallom, én szeretem. Szeretem hogy itthon vannak, hogy együtt vannak, hogy segíthetnek egymásnak ha kell vagy csak együtt játszhatnak ha úgy van kedvük.
Szép évszám, 45 éves lettem, készültem rá, vártam. Amilyen jó lehetett volna ez az év, annyi furcsaságot hozott. Sok más tervezett program, koncert mellett szeptember elején elmaradt a ballonozós hétvége is, ilyen az utóbbi 20 évben nem volt.
Az év eleje egy furcsa kapcsolatban talált rám, ami sokkal inkább volt szabadidő közös eltöltése két intelligens embernek, mint szerelem, vagy barátság. Élveztem a kirándulásokat, a színházat, mozit, de a kapcsolat meghatározhatatlansága okozott egy csomó átgondolkodott percet. Vége is lett abban a pillanatban, amikor nem lehetett együtt kimozdulni. Ez nem okozott meglepetést, és az sem, hogy nem viselt meg. Tehát a helyén kezeltem, nem képzeltem valamit ami nem volt.
Nyáron kirándulgattunk, élveztük a szabadságot, de a bizonytalanság volt az, ami az egész évet meghatározta talán. A vírus befolyásolta a mi életünket is, még akkor is ha veszteségek nélkül túl vagyunk az éven. Az egész évben számomra a legnehezebb a szüleimtől való távollét volt, a karanténszülinapok, az ölelés nélküli anyák napja, a ház előtti karácsony, a viberen való ajándékozás, a tesómat is csak viberen látom nyár óta.
Hónapokig nem is jutott eszembe hogy férfi kellene az életembe. Eltelt a tavasz, a nyár, a karantén időszaka, a nyári szabadság és elindult az ősz. Nyáron sikeresen levizsgáztam, gyógypedagógiai asszisztens lettem. Szerettem tanulni, szeretnék ebben az új szakmámban dolgozni, akár csak napi pár órát is. Erre most nincs lehetőségem, de nem mondok le róla még. Szeptemberben elindult az iskola, Kispasinak a gimnázium, nagyoknak az egyetem, nekem meg hiányérzetem lett. Sokáig gondolkodtam mit tegyek, és léptem: regisztráltam az első társkeresőre, ami szembe jött. Félretettem minden ellenérzésemet és milyen jól tettem. Pár nap nézelődés után megláttam Őt...Sokat gondolkodtam hogy érdemes-e, kell-e nekem egy visszautasítás. Mély levegő, írtam neki, másnap válaszolt, beszélgetni kezdtünk. Ennek már több mint három hónapja. Azóta szeretet, szerelem, boldogság van.
Az év olyan volt amilyen, sokan panaszkodnak. Erre én azt szoktam mondani, hogy mindent összevetve jó év volt. Van munkám, van hol laknunk, egészségesek vagyunk. A vírusnak hála a nagyok is sokat voltak itthon, szeretjük egymást, egy-két vitát kivéve teljesen csendben, nyugalomban telt a karantén időszak. Rájöttünk mindannyian ismét, hogy mi a fontos és a teljesen csendes életünkben milyen nagyon szerencsések vagyunk. Rájöttünk hogy jó csapat vagyunk, mindenki tudja hol a helye a mi kis közösségünkben, mit várhatunk egymástól és mit kell tenni. Ezt év végén is bebizonyították, amikor három napig fel se tudtam kelni és a téli szünetet karanténban töltöttük.
