Ma elköszönt az operatív törzs, nem fognak többet okos tanácsokkal ellátni és hamis számokkal riogatni minket. Ez jó ürügy arra, hogy befejezzem én is a mindennapi írást, beszámolást. Mert semmi érdekes nem történik az életünkben, együtt vagyuk, szeretjük egymást. Ha történik valami, úgyis dokumentálom. Hatalmas kézimunkázásokra készülök a nyáron, rengeteg a terv, a vizsga után összepakolom a lakást és nekiállok.
A munkahelyen visszatért az élet a régi kerékvágásba, de most megpróbálom kívülállóként nézni és csak magamban mosolygok rajta. Nem tudom hogyan kellene másképp, nem szeretem a ki kire hogyan nézett, mit mondott, mit hallott alakoskodást...ma is hallottam olyan hírt rögtön egy olyan mondattal hogy de ne mondd XY-nak, amit már kb fél éve tudok...dehogy mondom el, egy olyan személy érintett benne, aki már ezer éve nem itt dolgozik...azért valahol érdekes, hogy aki miatt elment, azt még mindig érdekli hogy mi van vele...persze csak kerülőúton...nem, azt nem gondolom hogy valamiféle lelkiismeretfurdalás, egyszerűen csak alakoskodás, sunyiság...Ilyen dolgokban eddig se vettem részt, eztán se fogok. Mindenkinek segítek amiben tudok, főleg ha kéri, elvégzem a munkámat a legjobb tudásom szerint, hogy senki ne tudjon belémkötni és hazajövök...ennyi, így tervezem a következő éveket. Majdnem így volt eddig is, de a karantén ráébresztett egy csomó dologra...ismét lett olyan, hogy akit barátnak hittem, nem az...elhatároztam, hogy pajzsot növesztek magam köré, hogy ne lássa senki a bánatomat se, az örömömet se...így nem fognak pletykálni a hátam mögött...egy csomó nővel együtt dolgozni nem egyszerű ám...
Ma dolgozás volt, aztán elvittem Kispasit fodrászhoz és tanultam egy kicsit.
