Ennek a csacska dalnak a refrénjét szoktam énekelgetni ha rendben van a lelkem. Most folyamatosan énekelnék.
Mióta nem írtam ide, rengeteg dolog történt. Kedvessel és Kispasival közös hétvége, nagy bicajozás Csórra, hosszú úton felavattam az új járgányt. Két óra, 30 km, meleg, napsütés, csodálatos társaság, jó nap volt. Szombat este és vasárnap összeverődött a kis csapat, igazi családi társasozások voltak, kiegészülve Vele, akivel a jövőmet tervezem. Kell ennél több a boldogsághoz? Nekem nem...
Május elején Ő 50 éves lett. Mivel szülinapot előre nem ünneplünk, így majdnem két héttel elmúlt már a napja mire újra találkoztunk. Elkészítettem Neki életem első oroszkrém tortáját. Nagyon finom lett, de nem igazán szép. Jó lett a krém-piskóta arány is. A tortát már úgy készítettem, hogy a jobb kezemet korlátozottan tudtam használni. Ugyanis bicikliztem...és elestem...szerencsétlen eset volt, béna voltam, de mégis szerencsés. Felszakadt a karom, mentőt kellett hívni, összevarrták. Azóta a varratszedés is megvolt, már nem fáj csak nagyon érzékeny és meg van duzzadva. A baleset utáni hétvége kettesben volt, végig nagyon vigyázott rám hogy ne fájjon ha hozzámér. A bal térdemet is megütöttem nagyon, az még most se tökéletes, de a dokinak nem mondtam, akkor nem éreztem semmit csak hogy kicsit lehorzsolódott. Az egész jobb lábam tele volt kék-zöld foltokkal, azok mára már felszívódtak. Nagyon sajnálom hogy ez történt, nagyon jól ment a bicajozás, olyan fészbukra kivánkozó kör lett volna. De ami késik nem múlik, hamarosan tényleg letekerem a Velencei-tó kört.
Annyira szép idő volt múlt héten szombaton, hogy ebédfőzés helyett elmentünk Balatonvilágosra meg Siófokra. Ültünk egy padon, elveztük a napsütést és egymás társaságát és megegyeztünk hogy ennyi elég a boldogsághoz. Gyrost ebédeltünk, hazaérve aludtunk egy kicsit és az időközben hazaérkező nagyokkal vacsoráztunk. Szeretem az ilyen hétvégéket, nagy szükségem van a feltöltődésre, ilyenkor megkapom.
A torta:
