Végetért az október, csendes csajos nappal zártuk, itthon, kettesben lányok.
Minden jó ha a vége jó, ennek most jó. Ha a hónap elején el kellett volna mondanom milyen lesz a hónap, mi fog történni, nem ezt mondtam volna. Amit vártam nem történt meg, más amire nem számítottam igen. A legfontosabb: a család, a szerelem örök és állandó.
A mai nap legnagyobb és egyetlen érdeme: Kispasi 14 éves lett. Elrohant az idő, csodálatos, érzékeny lelkű fiatallá érett.
Ez most gyerekes hétvége, az én Kedvesem mégis boldoggá tette Kispasit: reggel felhívta és a gyerekeivel együtt énekeltek neki a szülinapjára. Egy apró gesztus, az ünnepelt mégis nagyon boldog lett én pedig újra megerősítést kaptam hogy ő Mr Tökéletes.
Kirándultunk egy kicsit, úgy tűnik hagyományt csinálunk a csalai kastély őszi meglátogatásából. Az dén is gyönyörű volt, most nem annyira a kastélyt csodáltuk, sokkal inkább a környékét.
Az elhagyott és kiszáradt horgásztavat, a gondozatlan patakot, amin a vadak járnak csak át...nagyon szeretném ha lenne egyszer sok sok pénzem és csodát tehetnénk ezzel a környékkel.
Karantén hangulatom van...nem megyünk sehova, nem csinálunk semmi fontosat, sürgőset, csak a legjobbat: együtt vagyunk. Kenyeret sütök, délutánra sütit, ebédet főzök, nagyokat alszunk. Alakul a náthám, már kb tíz percig kibírom zsepi nélkül. Kispasi nagyon csúnyán köhög és nátházik ő is, így nem annyira érzem bűnnek hogy nem mozdulunk ki. Ma délelőtt voltunk egy kicsit sétálni, megvettük a koszorúkat a temetőbe.
Csodálatos napsütéses őszi idő volt, de olyan náthás vagyok hogy nem kívánkoztam ki egész nap. Egy kis főzés, egy kis háztartás, sok ágyban fekvés, alvás, neocitrán...ez volt a mai nap. Remélem a holnap már jobb lesz. Azért ma is, tegnap is dolgoztam, telefon, email volt, szerencsére kimennem nem kellett.
Nagyon gyorsan elszállt ez a pár boldog nap. Tulajdonképpen semmi rendkívülit nem csináltunk, csak együtt voltunk. Főztünk és finomakat ettünk, sétáltunk, beszélgettünk, gyerekeztünk, kivételesen filmet néztünk. A vasárnap délutánt a barátaimnál töltöttük, nagyon jól éreztem magam, ő is, sokat nevettünk. Hétfőn reggel elvittük Nagylányt vezetni Veszprémbe, addig mi sétáltunk, tervezgettük a jövő évi feladatokat, a lakásfelújítást, átalakítást. Imádom a lelkesedését, hogy minden pillanatban tudom hogy szeret, mindenhova kézenfogva megyünk és drukkol hogy a terveim, terveink úgy alakuljanak, ahogy szeretnénk...mert vannak olyan helyzetek, ahol nem lehet sürgetni az időt, csak várni a megfelelő pillanatra. Vigasztalt, próbált jó kedvre deríteni, az autómat megint szerelőhöz kellett vinni hétfőn, nagyon rengeteg pénzt költöttem rá ebben a hónapban (az én fizetésemhez képest mindenképpen). Ráadásul megbetegedtem, a kezdődő torokfájás rendes náthává változott és mára teljesen maga alá temetett. A nap nagy részét ágyban töltöttem, persze azért főztem a gyerekeknek, akik őszi szünet lévén itthon élvezik a napokat (kivéve Nagyfiú, neki suli van). Kispasival levittük a pincébe az erkélyről a bútorokat, itt az ősz, napsütéskor is hűvös van kint ücsörögni már. A Kedvesem elment haza, egyrészt oltás miatt, másrészt hogy a lakásfelújítást befejezze.
Összességében egy nagyon boldog hosszúhétvégével lettünk gazdagabbak mindketten.
Péntek van végreeee 😍😍😍😍😍
A tegnapi hatékony nap után estére teljesen kipurcantam, pedig még otthon is sok dolgom volt, hogy mára minden rendben legyen, minden tökéletes legyen. Délutánra megfájdult a torkom, ez is csökkentett a hatékonyságon, de reggel behoztam a tennivalókat és mire Ő jött minden jó lett...és utána meg azért, mert itt van...
és a hétvégi beszámoló tömbösítve érkezik majd mert most nincs blogolás, boldogság van😊
Kispéntek 😍
Készülök az őszi szünetre, készülök a hétvégére és nem húztam fel magam egy fura stílusú megjegyzésen korán reggel. Ezt igazán sikernek könyveltem el, talán végre helyén tudom kezelni a dolgokat.
Szeretem az ilyen semmilyen napokat. Azt hiszem erre van szükségem, teszem a dolgom, csinálom a feladataimat, segítem a kollégáimat és nem kell azzal foglalkoznom hogy ki hogy néz rám, ki mit gondol. Senki nem tud rólam semmit, senkivel nem beszélem meg sem az örömöm, sem a bánatom. Ez egy pajzs, amin nem jön át a gonoszság. De továbbra is hiszek a karmában...
Semmi extra hétfő...
Szerelmes vagyok...újra a zombi állapot közelében élek, mint egy éve, hála az átbeszélgetett éjszakáknak...mindig van miről, mindig vannak tervek és témák...tervezzük a jövőt, a közelit és távolit...vele akarom leélni az életem és tudom hogy sikerülni fog...
Ez egy jó nap volt. Nagy alvás után mosolyogva ébredtem: egy éve ezen a napon találkoztunk először a Szerelmemmel..."az elsők napja".
Délelőtt főztem, piacon voltam virágért és egy korai ebéd után Kispasival kirándulni mentünk Budapestre. A Lurdy házban volt egy kiállítás és vásár, akváriumos-terráriumos állatok, azt néztük meg. És természetesen ott volt az én Párom is a gyerekeivel, együtt töltöttük a délutánt. Nagyon jó volt, élveztem a társaságot is, a napsütést is. Lopott pillantások, érintések, fülbe súgott szavak...hmmm...pont olyan Ő és ez a szerelem, amilyenre nagyon régen vágytam. Este mindketten elrendeztük a gyerekeket és a szokásos beszélgetéssel teltek órák...nincs olyan hogy elég, hogy unom, hogy nincs mit mondani...olyan van hogy aludni kéne, de még ezt had mondjam el...
Készülök a holnapra. Előbb eljövök a munkahelyemről, temetésre kell mennem, mert bár az elhunytat nem ismertem, a maradók miatt illik, nem tehetem meg hogy nem megyek..Ez egy érdekes helyzet, ugyanis egyre inkább rájövök hogy nem érdekel mások élete, nem nézem a fészbukon ki hol volt és kivel, mit evett, cserébe az enyémen se csámcsogjon senki. Nem posztolok, családi dolgokat meg főleg nem. Bezárkózom, bezárom a lelkem, akkor nem bánthat senki. Lehet hogy nem ez a jó megoldás, de nem tudok mást tenni.
Otthon voltunk a szüleimnél, munka volt. Ki kellett ásni egy nagy citromfát. Megizzasztotta a bandát, pedig az ágait apa már levágta, csak el kellett szállítani. Jó volt együtt lenni, jó idő volt, hasznosak voltunk és sokat nevettünk. Délután anya-lánya kiruccanás volt, nem költöttünk sok pénzt de nagyon jó volt együtt lenni.
Már nézegetek karácsonyi ajándékokat, ötleteket, igaz már néhányat meg is vettem 😊
Péntek van végre 😍
Minden napban van valami jó, ebben ez. Aktív nap volt, elintéztem sok dolgot, olyat is ami hosszú ideje húzódott, nem az én hibámból...kompromisszumos megoldás született az i-re a pontot én tettem fel és ez jó volt, nagyon kellett a lelkemnek. Elengedtem egy csomó rossz gondolatot, megpróbáltam a gonoszaknak mentséget találni, de nem tudtam, ezért úgy gondoltam ennél nagyobb örömük ne legyen...
Elengedtem a vágyaim egy részét, nem akarok görcsösen semmit, meglátjuk mi lesz..nem szeretem ha nem tudom befolyásolni a dolgokat magam körül.
Ma jó nap volt, oly sok viharos után ezt leírni már magában boldogság.
Ismét kiderült, hogy ki a barát és ki nem az, kire lehet számítani ha pár jó szóra van szüksége az ember lelkének. És ráadásul olyan emberrel beszélgettem ma, akivel nem járunk össze, akivel nem tudunk egymásról mindent, mégis nagyon jólesett, nagyon kellett ez a beszélgetés. Ennyi elég hogy a szürke vacak októberben is kisüssön a nap, és ha süt, máris nem látom olyan sötéten a helyzetet.
Már mondtam, hogy utálom a szélkakas embereket...meg a besúgókat, a spicliket, kémeket, nevezhetjük bárhogy, akkor is utálatos emberi tulajdonság. De örök optimizmusomnak hála hiszek a karmában...
Tegnap este, ma hajnalig jót beszélgettünk a Kedvesemmel...a világ dolgairól, a tervekről, a jövőről...alakul, együtt lenni jó...végre valóra válnak az álmaim, remélem.
Sikítani akarok... vannak helyzetek, amikor az ember nem mondhatja ki amit gondol...úgy érzem holnaptól akár nyuszijelmezben is járhatnék, az is mindegy van-e rajtam sapka vagy nincs...én nem bántottam, mégis naponta belémrúg...a gonosz, rosszindulatú, megkeseredett emberrel nem tudok mit kezdeni...
Tulajdonképpen semmi nem történt ami új lett volna vagy bántó. Az emberek nem bújnak ki a valódi énjükből...és a szélkakas is megmarad...
A hír amit várok ma sem ért ide...valahogy el kellene érni hogy ne várjam, hátha akkor majd megérkezik...
A Kedvesem korán reggel elment, visszabújtam aludni, nagyon rossz idő volt, hideg és az eső is esett. Aztán nekiálltam a barátnőm fontos napjához mézeskalácsot sütni:
Új receptet próbáltam, készülve rá hogy adventi koszorút és ajtókopogtatót csinálok majd. De ez sem az igazi, nagyon megdagadt a tészta, a hópehely pl teljesen felismerhetetlen lett.
Hűvös de napsütéses nap, lustálkodós szombat, kettesben, séta, finom ebéd, délután barátoknak segités és egy beszélgetős, bújós romantikus este...szeretem..szeret...mondja is, de érzem, látom minden pillanatban.
Eseménytelen rosszkedvű nap végén meglepetésrandi...mert tudja hogy erre volt szükségem...mert szeret, figyel rám, ahogy még soha senki...
Nem is tudom megmondani mikor voltam ennyire stresszes, ráadásul ilyen sokáig...nem szeretem ha valamiért csak várnom kell, márpedig most ez a helyzet. Ráadásul az Élet beleszervezett a hétvégémbe, a hétvégénkbe...pedig most főleg szükségem lett volna egy kis semmittevésre, egy kis kikapcsolódásra, sok nagy ölelésre, hogy nyugiii, minden rendben lesz...helyette azt hiszem megcsinálom az őszi nagytakarítást...
Szerelőnél volt az autóm.. a fizetésem harmadát hagytam ott érte. Egyrészt tök jó hogy volt miből másrészt olyan aránytalan az élet hogy csak lesek néha.
Ezt leszámítva más nem történt, még mindig nem jött az üzenet amit várok...lassan állandósul a fejfájás...és nem tudok ellenállni, csokizok...
Valahol valami elcsúszott és akárhogy gondolkodom nem tudom megmondani mi volt az első pont, az első repedés ezen a kapcsolaton. Pedig jól indult, talán túl jól, de évekig rendesen működött...amikor olyan az összhang hogy szavak nélkül tudtunk együtt dolgozni. Már nem megy...és eljutottam oda hogy nem is akarom. 46 éves vagyok, megcsinálom ami a dolgom, sőt gyakran többet is, minimálbérért és ez teljesen természetes...csak amikor fagyos a levegő, elhallgatnak a szavak amikor belépsz a szobába, fél mondatok repkednek, amiből csak annyit értesz, hogy megint történik valami, amiből kimaradsz, nem, nem magán dolgokról van szó, nem délutáni program hanem szigorúan munka, akkor előbb-utóbb mindenki undorral menne be dolgozni szerintem...nincs diplomám, de semmivel nem érek kevesebbet, semmivel nem vagyok butább vagy rosszabb ember mint ők..
Tegnap délután olyan rosszul éreztem magam mint kb harminc éve, középiskolás koromban...amikor tudtam hogy Loós tanárúrnak nem fogok tudni megfelelni, ha megszakadok se...mint a nyuszika, ha van rajta sapka azért kap, ha nincs akkor azért...ma reggel a nyuszika a pöttyös szoknyában ment dolgozni...mert az olyan más, annyira egyedi és nem megszokott ott, hogy pukkasztó is lehet akár...az volt ma a pajzsom...amiről lepattan a gonoszság...mert hétfő korán reggel nyuszika voltam...
Nehezen indult nekem a mai nap, talán mert a tegnap túl későn ért véget? Este majdnem 11 óráig társasoztunk a gyerekekkel, nagyon sokat nevettünk mert ez egy olyan játék hogy nincsenek nyertesek és vesztesek és nincsenek állandó csapatok se. Utána a Szerelmemmel átbeszélgettük magunkat a mába, egészen háromnegyed háromig. Csufika viszont fél hét után pár perccel úgy gondolta, ő már eleget volt magányosan a ketrecben és hiába engedtem ki, mindig rosszalkodott hogy a figyelmemet kivívja, ne tudjak aludni.Vasárnap volt, olyan igazi családi vasárnap, reggel közös takarítás és főzés, aztán megjöttek a szüleim és volt igazi nagy családi ebéd, kihúzott asztalos 😀. Ezt Kispasi mondta, hogy ő ezeket a napokat mennyire nagyon szereti. Számomra mindig érdekes, hogy a kamasz gyerekeimnek mi a fontos, mit szeretnek és mit nem a mi családi hagyományainkból, szokásainkból. Szerencsére vagyunk olyan viszonyban mindhármukkal hogy ezt elmondják. Mindannyian mások és mindannyian csodálatosak és én vagyok a világon a legboldogabb ember amiért ilyen családom van.
Blogtober...ez valami olyasmi, mint a tavaszi minden nap írok valamit időszakon, csak meghatározott egy hónapig. Ma kezdem, mert ma láttam meg.
Csodaszép őszi nap volt ma. Reggel elmentem a piacra és már majdnem sikerült megúszni hogy csak azt vettem amiért mentem, de az utolsó pillanatban megláttam egy ruhát. Egy rózsaszín pöttyös ruhát. Tökéletes, annyira olyan mint én. Szerelem egy pillanat alatt. A gyerekek nem osztoznak az örömömben maradéktalanul, Kispasinak nem tetszik...
