Nagyon gyorsan elszállt ez a pár boldog nap. Tulajdonképpen semmi rendkívülit nem csináltunk, csak együtt voltunk. Főztünk és finomakat ettünk, sétáltunk, beszélgettünk, gyerekeztünk, kivételesen filmet néztünk. A vasárnap délutánt a barátaimnál töltöttük, nagyon jól éreztem magam, ő is, sokat nevettünk. Hétfőn reggel elvittük Nagylányt vezetni Veszprémbe, addig mi sétáltunk, tervezgettük a jövő évi feladatokat, a lakásfelújítást, átalakítást. Imádom a lelkesedését, hogy minden pillanatban tudom hogy szeret, mindenhova kézenfogva megyünk és drukkol hogy a terveim, terveink úgy alakuljanak, ahogy szeretnénk...mert vannak olyan helyzetek, ahol nem lehet sürgetni az időt, csak várni a megfelelő pillanatra. Vigasztalt, próbált jó kedvre deríteni, az autómat megint szerelőhöz kellett vinni hétfőn, nagyon rengeteg pénzt költöttem rá ebben a hónapban (az én fizetésemhez képest mindenképpen). Ráadásul megbetegedtem, a kezdődő torokfájás rendes náthává változott és mára teljesen maga alá temetett. A nap nagy részét ágyban töltöttem, persze azért főztem a gyerekeknek, akik őszi szünet lévén itthon élvezik a napokat (kivéve Nagyfiú, neki suli van). Kispasival levittük a pincébe az erkélyről a bútorokat, itt az ősz, napsütéskor is hűvös van kint ücsörögni már. A Kedvesem elment haza, egyrészt oltás miatt, másrészt hogy a lakásfelújítást befejezze.
Összességében egy nagyon boldog hosszúhétvégével lettünk gazdagabbak mindketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése