2021. október 4., hétfő

4.

Valahol valami elcsúszott és akárhogy gondolkodom nem tudom megmondani mi volt az első pont, az első repedés ezen a kapcsolaton. Pedig jól indult, talán túl jól, de évekig rendesen működött...amikor olyan az összhang hogy szavak nélkül tudtunk együtt dolgozni. Már nem megy...és eljutottam oda hogy nem is akarom. 46 éves vagyok, megcsinálom ami a dolgom, sőt gyakran többet is, minimálbérért és ez teljesen természetes...csak amikor fagyos a levegő, elhallgatnak a szavak amikor belépsz a szobába, fél mondatok repkednek, amiből csak annyit értesz, hogy megint történik valami, amiből kimaradsz, nem, nem magán dolgokról van szó, nem délutáni program hanem szigorúan munka, akkor előbb-utóbb mindenki undorral menne be dolgozni szerintem...nincs diplomám, de semmivel nem érek kevesebbet, semmivel nem vagyok butább vagy rosszabb ember mint ők..

Tegnap délután olyan rosszul éreztem magam mint kb harminc éve, középiskolás koromban...amikor tudtam hogy Loós tanárúrnak nem fogok tudni megfelelni, ha megszakadok se...mint a nyuszika, ha van rajta sapka azért kap, ha nincs akkor azért...ma reggel a nyuszika a pöttyös szoknyában ment dolgozni...mert az olyan más, annyira egyedi és nem megszokott ott, hogy pukkasztó is lehet akár...az volt ma a pajzsom...amiről lepattan a gonoszság...mert hétfő korán reggel nyuszika voltam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...