Szeretem az ilyen semmilyen napokat. Azt hiszem erre van szükségem, teszem a dolgom, csinálom a feladataimat, segítem a kollégáimat és nem kell azzal foglalkoznom hogy ki hogy néz rám, ki mit gondol. Senki nem tud rólam semmit, senkivel nem beszélem meg sem az örömöm, sem a bánatom. Ez egy pajzs, amin nem jön át a gonoszság. De továbbra is hiszek a karmában...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/10.
Julie Caplin:Villa Amalfiban Óriási felüdülés volt ez a regény, főleg az előző után. A sztori klasszikus: Lia, a sikeres textilművész megtu...
-
.jpeg)
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén... -
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a... -
Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton Szerencsés kezem volt amikor a mostani könyveket választottam, ez is letehetlenül olvasmányos. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése