Szeretem az ilyen semmilyen napokat. Azt hiszem erre van szükségem, teszem a dolgom, csinálom a feladataimat, segítem a kollégáimat és nem kell azzal foglalkoznom hogy ki hogy néz rám, ki mit gondol. Senki nem tud rólam semmit, senkivel nem beszélem meg sem az örömöm, sem a bánatom. Ez egy pajzs, amin nem jön át a gonoszság. De továbbra is hiszek a karmában...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam 2026/14.
Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét Marisa élete megváltozik amikor nagypapája meghal. Búskomor lesz, nem szívesen van ember...
-
Balogh W. Orsolya: A szexéhes anyuka Az első könyv amit a szerzőtől olvastam. A címének megfelelően nem vártam magvas gondolatokat, pont a... -
.jpeg)
Kerry Fisher: Az anya, aki lehettem volna Ez megint egy érdekes és egyben nehéz könyv nekem. Anyaként, főleg egyedülálló anyaként időnkén... -
Hosszas harcok árán kész lett végre! Harcoltam magammal, hogy csakazértis meg tudom csinálni, többször elkeseredtem, hol jobban, hol kevésbé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése