2010. december 28., kedd

Marika ajándéka 2010/38

Volt kolleganőm, jelenlegi barátnőm ajándéka lett ez a kékes barnás, a megszokottnál kicsit vastagabb zokni és a Rita által készített neszi.

2010/37

Ritának készült.

2010. december 26., vasárnap

Anya terítője 2010/36



Ezt a terítőt készítettem Anyukámnak karácsonyra...

Előrajzolt minta volt, készlet, tavasszal vettem Németországban. És sikerült megcsinálnom, készen lett már néhány héttel karácsony előtt.

2010. november 23., kedd

Tartozom

ezzel a képpel:



És a hallgatás oka: készen vagyok Édesanyám karácsonyi ajándékával, de nem merem feltenni a képet, nem tudom barangol-e errefelé, nem szeretném a meglepetést elrontani.

2010. november 11., csütörtök

Gondolatok

Azt, hogy egy fonal nem akart az lenni, amit szerettünk volna, mindannyiunk számára ismerős eset. Mint ahogy az is, hogy meglátunk egy fonalat, és abban a pillanatban beugrik, hogy mi is lesz belőle. Talán az is, hogy készítünk valamit, amiről már az első böködéseknél tudjuk, hogy nem a mienk lesz. Ám ekkor még nem valakinek kötjük, csak nem magunknak. Én így jártam a Lady of the manor shawl kendőmmel. Kész lett hamar, tetszett is nagyon, mégsem akaródzott felvenni. Mert menni akart tőlem. A varrónőnek ajándékoztam, akiről már írtam, hogy sokat segít nekem.
Olyan érzésem is volt már, hogy megláttam egy fonalat, és tudtam, hogy kihez illik, kinek a színe...Ez a mostani eset azonban más: a múltkori mülleres fonalak közül ez az egyetlen mostanáig, amit elkezdtem, és be is fejeztem. Hamar, talán 3 nap alatt. Nem tudom mi oka lehet, de kötés közben egy nagyon kedves barátnőm jutott eszembe, sokszor, vissza-visszatérve. Pedig a szín nem az, ami róla először eszembe jut..Mire elkészült, már tudtam, hogy az övé lesz. De hiába van kész már hetek óta, szépen türelmesen várta a mai napot, míg elhatároztam magam, beborítékoltam és elsétáltunk a postára. A várakozás oka, valami furcsa érzés volt, a nehezen megfogalmazható fajtából. Én Őt a barátnőmnek neveztem, ha ezeket a sorokat olvasva nem ért velem egyet, cáfolja meg, nyugodtan, akkor sem lesz harag. Néhány alkalommal találkoztunk csak, mégis olyasmi érzés rágondolni, mintha a nővérem lenne...ugyanakkor nem akartam tolakodó lenni, pont a távolság miatt...Zavaros volt? De azért érthető? Más is van így ezzel a "blogvilágban"?

Az lenne az igazi, ha most itt lenne egy kép...de nincs. Ugyanis a számítógépünk nem áll a helyzet magaslatán, egy fénykép feltöltése most megoldhatatlan feladat :) .

Gergő fiam

megfigyelési feladatot kapott az iskolában. Mit csinál ilyenkor egy blogger-anya? El se tudja képzelni, hogy a megfigyelt csigák életét máshol is dokumentálni lehetne, mint egy blogban.
Ha van kedvetek és érdekelnek házi kedvenceink, nézzetek be hozzá (nagyon örülne neki)
Képeket is fogok feltölteni, de most technikai problémáink vannak :).

http://csiguszok.blogspot.com/

2010. november 7., vasárnap

Anyja fia?

Aprócskám holnaptól ovis lesz. Vagy nem?
A bölcsödei kudarcok, sírások nagyon elevenen élnek bennem, ezért izgalommal nézek a holnap elébe. Lehet hogy ő is, és ezért lázasodott most be? (38,4)?
(Középiskolás koromban volt egy nagyon szemét tanárom, amikor vele volt óránk, előtte este 40 fokos lázat is tudtam produkálni. Féltem tőle, és utáltam. Azóta is ő az egyetlen ember, aki iránt így érzek...)

2010. november 5., péntek

Családmenedzser

lettem... Valahol, egy német blogon találtam ezt a kifejezést, nagyon tetszik, mert igaznak érzem.
Mégsem vagyok maradéktalanul boldog, mert ezt nálam most a kényszer hozta, nem saját választásom :( .
Ez most egy gödör, amiből még nem látom a kiutat, nem találom meg benne a szépet, így az alkotás se megy...még egy zoknihoz sincs türelmem.
Remélem nem tart sokáig és újra visszatér a lelkesedésem...

2010. október 28., csütörtök

Zoknikák 2010/33-34

Ismét két aprócska zoknit kötöttem, kb. 27-es méret. Ezzel folytattam a saját fonalfalásomat :)
(Pedig nem is vagyok nagyon hörcsög :) )

2010. október 24., vasárnap

Kirándultunk

Igyekszünk az utolsó szép őszi napokat kihasználni, feltöltődni, a fiúk pedig a felesleges energiájukat levezetni :)


2010. október 16., szombat

Tarkabarka 2010/30-32

Ritkán írok új bejegyzést, de ez nem azt jelenti, hogy nem is csinálok semmit :)
Egyrészt vannak olyanok, amiket csak csinálgatok, és olyan is, ami karácsonyi ajándék lesz. Pl a barnás zokni a mostani bejegyzésben.



Ez a zokni a már sokat emlegetett Lidl-es, érdekesen viselkedő fonalból készült. Semmi gond vele, mint hogy laza, rugalmatlanabb a fonal, mint amit zoknifonalként megszoktunk. Lehet, hogy kisebb tűvel kellett volna kötni? Majd ha a más egyéb terveim végére értem, kipróbálom mit szól egy 2,75-ös tűhöz, most 3-sal csináltam.



Ezek a tarkabarka zoknik is a napokban készültek, egy kicsi (Kb 27-es) a Vincének és egy nagy (kb 39-es) az Eszteremnek. Annyira összevissza ez a fonal, hogy egyiknél se tekergettem át a fonalat, hogy ugyanott legyenek a csíkok. Elvégre bolondos zoknik két bolondos gyereknek. És még maradt is a 10 dekás gombócból. Ez a gombóc meglátni és megszeretni esete volt..júliusban, Németországban. Nem is volt olcsó, de nagyszerű volt kötni.
Van még egy gombóc, ugyanilyen márka (Lana Grossa) csak más színű. Az lila-rózsaszín.szürke-fekete. Meseszép, most is azt mondom, mint amikor a kosaramba tettem. De az valahogy nem zokni akar lenni, ezért még vár a kosárban.

2010. október 13., szerda

Baktusok és egy kis kesztyű 2010/26-29

Apró dolgokat alkotgatok mostanában, ráadásul olyat, amihez nem nagyon kell figyelni. Így születtek a baktusok, és Vince kesztyűje.



Mindegyikből van még 1-1 gombóc, a Vincének elkezdtem egy sapit, de nagy lett, bontani kell :(
A nagyoknak kesztyű készül majd hamarosan.

2010. szeptember 28., kedd

Gaz csábító :)

volt a Moncsi :)
Megkért, hogy menjek el a Müllerbe...ezzel a kupaccal jöttem haza:



A bolondnak is megéri (hát még nekem), féláron...

A baj csak az, hogy az összes zoknitűmön van valami. Pl a nem tetsző lidl-es...mit csináljak vele? Addig se jutottam el, hogy mosáspróba legyen, mert az első próba után annyira rendetlenül néz ki, mintha már egy ideje hordva lenne. Zsófi szava, a rugalmatlan, tökéletesen találó :(
De bele kellene bökni ezek közül valamelyikbe...megyek tűt felszabadítani!!

2010. szeptember 25., szombat

Vinceszáj :)

Tegnap teát ivott, és a földre is jutott belőle. Megkérdeztem: Lyukas a pohár?
A válasz: Persze hogy lyukas, ha teteje lenne nem tudnék inni belőle...

És ez ilyen kapásból ment neki, ahogy Ti olvastátok most.
Milyen jövő vár így rám? Hiszen még nincs 3 éves :)
Móka, kacagás...szeretem :)

2010. szeptember 24., péntek

Aprócska sál 2010/25

Az úgy volt, hogy nagyon régen, még a blogolgatás elején valahonnan letöltöttem és kinyomtattam egy egyszerű mintát. Egy zöld sál leírása volt,, az kiderült a szövegből, és biztos nagyon tetszett nekem, ha kinyomtattam. Az is látszott a papírkámon, hogy kétféle színből készült az eredeti, de hogy hogyan váltakoztak a színek, az nem. Biztos Nektek is ismerős, hogy vannak minták, amik időnként a legmélyebb fiókból is előmásznak...ez is olyan volt nekem.
Ráadásul februárban, amikor a Hugicám itthon volt, elhozta az összes maradék fonalát, hátha kettőnk maradék zoknifonalaiból lehet valamit összehozni. Ebben a kupacban volt két-három aprócska maradék, nem zoknifonal, de nagyon jó színű..csak kevés. Nem gyapjú, valami műszálas, cimke nélküli, kellemes vastagságú és puhaságú fonalacska. Nem hagyott nyugodni, sem a színek, sem a minta, összehoztam őket. Egy 60*15 cm-es sálacska lett belőle Vincusnak:


Fényképezéskor a piros póló nem a legjobb háttér volt egy barna-narancsárgás szín fényképezéséhez, de a lényeg talán látszik.
A narancsszínű fonalam az utolsó centiig elfogyott, a barnásból van még, meg kacsintgat rám egy kellemes világossárga. Talán egy kesztyűre elég lesz neki :)

2010. szeptember 18., szombat

Kudarc projekt...

Életem első gyapjú pulcsija...
Ez egy hosszú történet, elmondom: néhány évvel ezelőtt, aug.20-án a Várban, a Gergő meglátott egy fonalat, megfogdosta, megölelgette és azt mondta: ebből csinálj nekem pulcsit, anya. Konkrét árat nem tudok mondani, de arra emlékszem, hogy piszok drága volt. Állítólag ausztrál gyapjú, kézi festésű, ez igaz is lehet, nem volt közte két egyforma...40 dekát vettem, műszálasból az kb elég lett volna. Hát ebből nem lett...Akkoriban még semmit nem tudtam a gyapjúról, az előfonalról meg pláne nem. Tizes tűvel kötöttem, nehezen haladt, mert a szoros kötésem miatt rengetegszer elszakadt. Ezek a kezdeti nehézségek okozták, hogy a szekrény mélyén szunnyadt néhány évet.
A Gergő már régen nem jöhetett szóba, de a Vince éppen a méret. Végre hajlandó volt felpróbálni a félkész művet, tehát minden adva volt egy sikerhez. Befejeztem, felpróbáltuk,elkészültek a képek is.

.
Aztán kimostam. Ügyesen, langyos víz, gyapjúhoz való mosószer, semmi csavarászás. A szaga iszonyatos volt, az is maradt mosás után is. Ez egyértelműen valami vegyszeres szag, nem értek a festés miértjéhez, de a vegyész orrom savra gyanakszik.
Azt már megszoktam, hogy a kendők megnyúlnak a mosás során, de ez szörnyű lett:



Vince bölcsen csak annyit mondott, amikor feltűrtem az ujját: túl sokáig kötötted, anya...Ha ez ilyen egyszerű lenne, lebonthatnék az ujjából pár sort és meg van oldva a kérdés. De a válla is nagy, széles és olyan szerencsétlen az egész.
Most mit tegyek? Bontsak? Mennyit? Vagy tegyem el a szekrénybe jövő őszig? Hátha addigra belenő?

Adventi naptár

Hogy időben elkészüljek vele, nekiálltam nézegetni. Rengeteg formában találkoztam vele a neten, nem is tudok választani. Ezért várom a Ti segítségeteket, tanácsokat, tapasztalatokat, akár pozitív, akár negatív.
Néhány támpont: varrni nem igazán tudok, de megoldható és lehetőleg ne a szekrény méretűekben gondolkodjunk, mert el kellene jutnia Németországba..(Zsuzsi, ne figyelj ide!!!)

Gondolom ha sikerül egy jó kis ötletbörzét összehozni, sokaknak hasznára válhat.

2010. szeptember 10., péntek

Gyerekszáj

Gondolkodtam, hogy a cím inkább Vinceszáj legyen...
Mivel ez nemcsak egy alkotós blog, gyerekszáj történeteket is fogok írni. Mert rengeteg nevetést hoz az életünkbe ez az aprócska Férfiember.

Tegnap rábízta az Eszterre az innivalóját. (ez persze csak ürügy volt, hogy később újra bemehessen az Eszterhez, aki tanulni volt kénytelen). Amikor ment az üvegért, az Eszter puszit kért a megőrzésért. Nem kapott. Megkérdezte: Te már nem is szeretsz engem?
A válasz: De szeretlek csak nagyon bonyolult vagy.

Mondtuk neki, hogy ezt a mondatot jó ha megjegyzi, minden nőre igaz :)

2010. szeptember 1., szerda

Vénusz 2010/24

Elkészültem a Vénusz-stólámmal!

Melinda fonalából készült, amivel már régóta szemeztem, de igazán Monorierdőn estünk szerelembe. Nagyon szeretem ezt a fonalat, ez a nekem való vastagság és puhaság...és ehhez a minta, könnyű, mutatós, egyszóval a kötés minden pillanatát élveztem. 16-szor ismételtem a mintát mindkét oldalon, nem szerettem volna egy újabb teniszlabdányi maradékot :). Most nem maradt...
Magam is meglepődtem magamon, hogy elsőre megértettem az összedolgozást a videóról és meg is tudtam csinálni! A baj csak az, hogy szoros lett, ezért nem is blokkoltam ki a stólát akkorára, amekkorára lehetett volna. A mérete így 180*40 cm lett.



És egy kép a tökéletes fonalfelhasználásról:



Lehet, hogy ha lazábbra csinálom az összedolgozást, nem is lett volna elég? Majd legközelebb kiderül, mert nem ez volt az utolsó Vénuszom, biztosan tudom.

2010. augusztus 28., szombat

Trinity 2010/23

Egy egyszerű kendő került le a tűimről néhány napja. Egyszerű, de szerintem mutatós.
A fonal Melinda alkotása, az első, amit tőle vettem még a tavasszal, szerelem volt első látásra, annak ellenére hogy ez aztán minden kétséget kizáróan zöld. Szerelem ide vagy oda, nem találta ez a fonalacska a mintáját. Többfélét elkezdtem belőle, aztán mindig bontás lett a vége. Először valami téglalap alakút képzeltem belőle (persze, hiszen amikor vettem, még nem is gondoltam, hogy én kendőket fogok kötni).
A múltkor mintákat keresgéltem, és véletlenül akadtam rá erre. Nem tudom minek nevezzük, levél is lehet akár, nekem az, és illik a zöldes-sárgás-barnás színekhez.


Modell Eszterem...

A kendő mérete 150*80 cm lett, a maradék fonalacska a képen látható :)

Aki ismeri ezt a mintát, lehet hogy azt mondja, hogy ez nem is az...mert lehet hogy tényleg nem.
Sekélyes angoltudásomról már többször tettem említést, ezért van az, hogy a minták elején levő leírás számomra csak részben érthető. Így gondoltam, hogy én az 1. verziót kötöm, ami az én fordításom szerint úgy néz ki, hogy a chart1-et ismételgetem, míg úgy nem gondolom, hogy a maradék fonalam elég a border chart-ra...Nem tudom hányszor ismételtem, szerettem csinálni. Elszámoltam magam, több fonalam maradt, mint ami a border charthoz kellett, visszabontani nem akartam, hogy még egyszer megkössem azt a bizonyos 31-40. sort, tehát azt is többször kötögettem. A végeredmény nekem tetszik, Eszteremnek tetszik, a minta neve meg úgysincs ráírva, és valószínűleg soha senki nem fog az utcán megállítani, hogy ez nem is az...

2010. augusztus 25., szerda

Naptánc

Szerelem volt első látásra a Naptánc fonalak mindegyike. Nehezen tudtam választani a csodálatos színek közül, először rendeltem egy viszonylag lányos színűt (valamire jó lesz alapon), majd a puhaságát is megtapasztalva már célirányosan a fiúknak 2-2 gombócot. Hogy majd télre kötök nekik sálat meg talán sapkát. Az a dolog egyik része csak, hogy a Gergő közölte, neki sapi nem kell, sebaj. Elkezdtem egy sálat neki...egyszerű csavarást gondoltam a közepére, tetszett is neki, nekem nem, mert hiába tettem a széleire 4-4 szem lustakötést, összepöndörödött. Bontás...rizskötés volt a következő próbálkozásom, 6-os tűvel. Ez se tetszett...mert olyan fura merev lett, ráadásul annyira zabálta a fonalat, hogy a 200m-es gombóc felét elkötöttem, de a kívánt sálhosszúság feléig se értem el...(számomra meglepően jól tűri a bontást ez a fonal)
Most ötleteket szeretnék, Ti milyen mintával kötöttetek, kötnétek fiúgyereknek sálat? Ráadásul olyan kecske és káposzta megoldásra gondoltam, mert nem szeretném ha a két gombócból lenne egy sál, hiszen az kb 5500 Ft, és egyáltalán nem biztos, hogy tavasszal is együtt leszünk (ugyanis néhány sál elpártol tőlünk telente az iskoláig vezető kb 5 perces úton, vagy ki tudja hol)
Előre is köszi a segítséget!

2010. augusztus 23., hétfő

Kirándultunk

Az úticél Nádasdladány és Martonvásár volt. Annyira szép hely mindkettő, gondoltam megosztom Veletek.







A jutalom a végiglapozóknak:

2010. augusztus 20., péntek

Kötéspróba



Jól van na, tudom....
Még soha de soha nem csináltam olyan kötéspróbát, amilyet mindenhol ajánlanak...ez a mostani se olyan lett.
Ugyanis 180 szem*fogalmam sincs hány kör, 10 dkg fonal, majdnem éppen elég hosszú Eszteremnek...csak keskeny lett. Próbáltam én a gyerekhez, akkor úgy látszott jó, aztán ő elment nyaralni, én kötögettem szorgalmasan, amikor hazajött és ráhúztam, akkor derült ki, hogy lehetne nagyobb is...mióta a kép készült, már lebontottam, de még nem volt lelkierőm elkezdeni újra.
Ismét megemlítem, hogy a Zauberball csodálatos, még bontás közben is élmény hozzáérni....
Lehet, hogy direkt rontottam el, hogy tovább fogdoshassam?

De bebizonyosodott, hogy Melindának igaza van, elég lesz a fonalam :)

2010. augusztus 16., hétfő

Csapatmunka

A kötőtűm Ercsutól van...
Tihanyban, Zazáleánál beleszerettem Buci fonalába...
Kriszti bíztatott, hogy jól fog állni ez a szín...
Melinda ajánlott hozzá mintát...
Nöné elküldte...
Én meg kötögetem...

Ugye hogy a kötés nem is egyszemélyes játék?



Csodaszép színek, ugye? Mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően egy zöldes összhatású kendőcske lesz.

Játszótéri darabnak indult, de rájöttem, az, amit egy kicsit kell csak számolni, nem való oda...Valószínűleg elfelejtettem odébbrakni a mintán a sort jelölő ragacskámat, másnap nem jött ki a következő sor. Még keresem :)

Az első :(

Az első körben kötött pulóverem készítésekor eltörött a kötötűm...az első, amit azért dobok ki, mert tönkrement :



Ezek pedig az első kötőtűim:



A múlt héten megkezdtem évi rendes selejtezésemet, ez újra a kezembe akadt, és kidobtam. Talán soha nem is használtam őket, nem voltak egy kellemes fognivalók. (A teflonos megmaradt, az nem is volt a készlet része ). A nagymamámtól kaptam őket, nem emlékszem arra sem, hogy mikor, valamikor talán a 80-as évek végén. Nem emlékszem arra sem, hogy mennyi volt benne, de azt tudom, hogy a legvastagabb talán négyes volt. Volt egyenes is, körkötőtű is, és zoknikötőtű is, bár akkoriban halvány lila gőzöm se volt róla, hogy az mire való. A mamám tudott kötni, még mikor az Eszterem kisebb volt kötött neki pulcsit, meg sapkát. És rendszeresen ő szokta nekem felszedni a pulcsiknak, mellényeknek a nyakát meg a karkivágását. Mostanra szerintem már a szeme sem tökéletes, de a nagyobb gond a türelme fogyása. A kötés alapjait ő segített elmélyíteni, és a horgolási ismereteim is tőle származnak. Igaz, valahogy akkor se volt már türelme hozzám, mert a láncszemeknél nem jutottam tovább...azt mondta csináljam csak, gyakoroljam, de amikor már több méter volt belőle és nem léptünk tovább a tananyagban, elvette a kedvemet. Pedig valamikor szépen tudott horgolni, tele a lakása a csodás kis csipketerítőkkel.
Érdekes módon, az én lányom nem vonzódik a kötéshez. A Geri tud, érdekelte, megtanítottam.

2010. augusztus 13., péntek

Kérdés

Egy idős nénitől kaptam egy csomó fehér fonalat. Nagyon régiek, az összetételét azonban ki tudtam bogarászni a szakadozott cimkéből: az egyik 40% gyapjú, 60% PEN, a másik 50-50%-ban gyapjú és műszál.
A kérdés az, mit kezdjek vele? Milyen összetételtől lehet pl blokkolni úgy, hogy megtartsa a formáját? Vajon mennyire bolyhosodik, filcesedik? Vagy ezt csak az idő és a tapasztalat fogja megmondani.
Eddig vagy csak tiszta műszál volt, amiből kötöttem, vagy tiszta gyapjú. Egyedüli kivétel a zoknifonal, aminek a vegyes tapasztalatairól már írtam. És a hófehérből valószínűleg nem zoknit kellene kötnöm :) . Egy másik valamilyen szállal összefogva alkalmas lehet pl egy poncsónak? És a másik műszál legyen inkább vagy gyapjú?

Köszönöm ha valaki a gondolataival segít megtalálni a választ a kérdéseimre.

2010. augusztus 4., szerda

Postás

járt ma a Hugicámnál!
Ő még nem kapta el a fonalfertőzést, de szerintem kezdi átérezni azt a vonzalmat, ami minket összehozott és amit a barátság fonalai összekötnek, ezért küldött nekem képet.
Mindenki megtalája a sajátját?
Vasárnap találkozom velük, hétfőn viszem a postára.

2010. augusztus 3., kedd

Revontuli 2010/22

Elkészült tehát, és végre eljutottam a képekkel ide:



És a tapasztalatok: nagyon jó volt kötni, nagyon szeretem a színeit, a csíkjait, az egyszerűségét, a mutatósságát, a minta nélküli mintásságát.
Nem tudom hogyan kellett volna blokkolnom, lehet hogy legközelebb másképp csinálom, hogy még a köztes helyekre is teszek bökőt, most szép nagy csücskei lettek. Annyira de annyira akartam már felavatni, hogy amikor éjjel rájöttem, hogy lehet hogy máshogy kellett volna, már ki volt kapcsolva a gép, nem volt nyomtatva kép, fáradt voltam, stb...és másnap volt kb 30fok, ez pedig nem ilyen időre való. Még annyira sem, mint a Laminária Tatára...
De ez már majdnem jó méretű!!! A bősége tökéletes, a hosszából hiányzik még kb 10 cm.

Nagyon várom már a fonalat, amit a Hugicám hoz, Eszteremnek szeretnék egy pulcsit belőle. Kacérkodom a körben kötés gondolatával, hogy a csíkok egymás mellett legyenek, mert nagyon ritkán ismétlődik a szín. (Az egész kendőben nincs is igazi ismétlődés, most kezdődött volna talán előlről. Ja, 2,5 m maradt a gombolyagból...) Kíváncsi vagyok a másik színű fonal milyen lesz ebből a fonalból, a csíkok mennyire lesznek szépen átmenetesek és szélesek. Már csak egy hét és nekiállhatok.

2010. július 30., péntek

Blokkolódik!!!

A méret: 190*92 cm

A férjem azt mondta: ez csodálatos! (Ez az egyik legnagyobb dícséret, hisz ő nem érti, miért nem gépesítjük a kötést :) . Ennél jobban már csak a Hugicám "te nem vagy normális" véleménye tetszik)

Kép majd holnap éjjel, mert most Eszterem szobájában van, a szőnyegen, pocsék fényviszonyokkal.

Annyit elöljáróban, hogy eresztette a színét a majdnem hideg vízben is, és visszapöndörödik a széle. Ez tulajdonképpen tök logikus. Lehet hogy megint valami fontos van a minta szöveges részébe írva?

2010. július 29., csütörtök

Lassan haladok

A kezdeti nekilendülésnek két oka volt: egyrészt a saját kíváncsiságom, másrészt szerettem volna vasárnap valami mutatható méretet vinni :) . Azt hiszem ez sikerült, aztán beszélgetés közben is kötöttem, meg itthon is, mígnem megtalált az a bizonyos ismerős, de nem kellemes érzés a bal csuklóm táján. Két nap teljes tűmentességre ítéltem magam. Ma folytatom, mert szeretném szombaton felavatni a kendőmet...
Hogy állok most? A sorok egyre hosszabbak (most 404 szem), a csíkok egyre vékonyabbak, még kb egy fél gombóc fonalam van. Már csak ülve kötöm, mert a fonal tartására van jó helyem, a kész mű rendesen húzza a kezemet.

Lányok! Aki kötött már méterre vett fonalból pulcsit, egy kisfelnőtt mérethez a 2000m elég lesz? Természetesen ebből a csodálatosból, csak más színben, Lánykámnak (aki tegnap volt 12 éves, táborban van éppen és nem kértem engedélyt egy szép kép közzétételére, de majd a hétvégi tortázóst mutatom)

2010. július 21., szerda

Álmok

A múltkor Ercsu arról írt, hogyan tanult meg kötni. Az én sztorim: a szomszéd lány, aki egy évvel idősebb volt nálam, tanult a suliban kötni. Nagyon kűzdött vele, de ő volt a nagy és okos, és megmutatta nekem hogyan kell. Ekkor kb 11 éves lehettem. A sima és fordított szemekig terjedt az oktatás. Nagyon sok pulcsit kötöttem már gyerekkoromban, volt csavart mintás meg kockamintás, sőt egy barátnőm kérésére az apukájának csináltam karácsonyra egy pulcsit. Amíg élek nem felejtem el azt a mintát, ugyanis egy egész pulcsi alatt nem tudtam megtanulni.
Aztán jött néhány kötésmentes év, és mióta gyerekeim vannak, főleg a Gergőm, rájöttem, hogy nem én akarom a sál-gyártókat eltartani, inkább kötök neki. (Ovis kora óta telente 2-3 sál csak úgy nyomtalanul elvész...). A sálakból nem lett továbblépés, ugyanis a gyerekeim nem akartak kötött pulcsit felvenni.Ennek az okát nem tudom máig sem, de szerencsére mára ez megváltozott. Amikor a Tesóm elköltözött Németországba és az anyósa megtanította zoknit kötni, egy darabig csak figyeltem, aztán rászántam magam és megtanultam.
És ki hogyan keveredett a kendők, a csipkék közelébe? Én, bevallom, véletlenül...és nem is emlékszem melyikőtök oldala volt, amelyik igazán rabul ejtett. És innen már ismerős mindenkinek, ugye? Gondolom Ti is úgy vagytok vele, hogy lesznek kedvenc, nagyon tetsző, nagyon vágyott minták, és olyanok is, amelyikek megszólítanak és azonnal neki kell állni....Amit az éjjel kezdtem, az egyik ilyen vágyam...nem az azonnal elkezdős, hanem a megfelelő fonal türelmes kiválasztásával kezdődő.
Az első kép nem lett szép, csak az idő a" fontos" rajta. Akkor tettem le...



Ugyanis hétvégén messze jártam, meghoztam a csodálatos fonalat a Tesómtól, kb 11 körül Nönével egyeztettük a mintát, és nekiálltam...és csináltam mindig csak még egy sort..csak még egy színváltást...ismerős?

Itt tart most:



A fonal cimkéje 2-3-as tűt ír hozzá, én 3,25-öst választottam. 20dkg fonalam van, remélem ő lesz a burkolózós kendőm. Bár, ki tudja :50.sor és kb 20 cm most. Gyöngyi, ha olvasol, a Tied mekkora?

2010. július 12., hétfő

Nyaraltunk

Ez egy olyan bejegyzés lesz, amilyen még nem volt. Úgy gondoltam azonban, hogy a megújulóban levéshez ez is hozzátartozik. Hogy nemcsak az alkotásaimról írok, hanem más szépségekről, amelyek örömet okoznak nekem.

Az idei nyaralásunk megszervezése teljes egészében rám hárult. Olyan programot kellett találnom, amit mindhárom gyermekem élvez, és valamennyire nekem is pihenés lesz. 5 nap volt csak, de minden előzetes elvárásomnak megfelelt.

A cél: Pécs és környéke
A szállás: Cserkút, Kőkapu Vendégház
Cserkútról nem is halottam mostanáig, de egy életre megjegyeztem és biztos vagyok benne, hogy menni fogunk még oda. Szeretném megnézni ősszel is, amikor ez a sok erdő színes, de még nincs igazán hideg. Szinte egybeépült Péccsel, öt perc alatt a városban voltunk, mégis csendes, nyugodt, igazi pihenőhely. És a ház....! Előbb a képek, aztán a szöveg:




A fügefa sokkal nagyobb, mint a képről gondolnánk. És hamarosan sok finom fügével fogja a gondoskodást meghálálni.

Ez a számomra csodaszép fogas "csak" a tornácon kapott helyet, igaz, a feladata fontos :)


És három kép a szobából:


Sajnálatosan a többi bent készült kép nem ütötte meg a blogba feltehető mértéket, ennek oka, hogy még nem sikerült tökéletesen megtanulnom a fényképezőgép beállítását zárt térben. Pedig lefényképeztem még a konyha padlóját, ami szerintem kb a nagyszüleimmel lehet egyidős, hatszögletű, vörösesbarna, kőből készült. Készítettem képet a konyha falán végigfutó polcról, amin régi szódásüveg, kancsók, tálak, régi üvegek, Miska-kancsó volt.

A ház kicsisége ellenére minden kényelemmel felszerelt, a régi bútorok és a padló kellemesen nyikorgós, és ami a fontos: patyolat tisztán vehettük birtokba a házat.

A konyhában minden volt, amire szükségünk volt, és egy hosszabb ott-tartózkodásra is megfelelő, még olyan családnak is, akik nemcsak annyit akarnak főzni egy nyaraláson, mint én.)
(ez nekem fontos, egy néhány évvel ezelőtti nyaralás keserves emléke volt, hogy akármilyen edényben akármit főztem, leégett.Egész életemben nem kűzdöttem annyit a mosogatással, mint akkor, ezért megfogadtam, hogy a jól bevált teflonos wok serpenyőm nélkül nem megyek sehova nyaralni)
Minden kényelmi felszerelésen túl, a háziúr segített becipelni a táskáinkat, lenyírta a füvet, tanácsot adott, hogy ne Harkányba menjek fürdeni a gyerekekkel, hanem Szigetvárra, mert az jobb is és olcsóbb is, hajnalban észrevétlenül kivitte a kukát az udvarról, amikor a napja volt...
És ami nekem még tetszett: kaptunk kedvezményre jogosító kupont a településen található csárdába. A kaja nagyon finom volt, a mennyiség tökéletes, és a kupon nélkül sem drága. De ebben nekem az összefogás tetszik, több kellene belőle ebben az országban.

Ja, majdnem elfelejtettem: az egész napos jövés-menés után nem volt energiám semmi alkotó tevékenységet folytatni...