2018. szeptember 24., hétfő

Napló 2

Ősz lett, gyorsan. A múlt héten még közel 30 fok volt és napsütés, ma van kb 12 és eső...
Szeretem az őszt is, csak most hirtelen jött.
Nagyon jó hétvégénk volt, mindenki itthon :). Szeretem a nyüzsgésüket, meglesni ahogy együtt játszanak, szeretik egymást.

2018. szeptember 12., szerda

Napló 1

Azt hiszem szükségem van rá hogy írjak..kb rendszeresen érzem, hogy el kell mondanom a gondolataimat valakinek, csak nem tudom ki alkalmas a meghallgatására. Ezért elmondom mindenkinek (ha van egyáltalán még valaki aki jár ide..)

Azt gondolom, stabil, kiegyensúlyozott életet élek. Négyesben a gyerekekkel, boldogan, sokat nevetve, összetartva, egymást támogatva. Általában nem háborog a lelkem azért, mert társtalanul élek, elfogadtam hogy biztos megvan ennek is az oka...
És mégis, olyan dolgok történnek velem, amelyeket nem tudok hova tenni, nem tudok megmagyarázni és értetlenül állok a dolog előtt. Szeretem a munkámat, szeretek a gyerekek közelében lenni, érdekes megfigyelni ahogy cseperednek, ahogy évről évre mások jönnek. A felnőtt kapcsolataim is szinte már csak ide korlátozódnak. Az a feladatom hogy segítsek mindenkinek bármiben, bármikor...és én ezt imádom. Ezt a sokszínűséget, sokféleséget, a változó határidőket, hogy van ami egy hét múlva kell, van ami már tegnapra is késő lett volna és van ami azonnal. Igyekszem mindenkivel kedves aranyos segítőkész lenni, azt hiszem ez általában sikerül is. Biztos ezért érintett rosszul egy kolleganő "árulkodása" a főnöknek, hogy ne ugrottam neki azonnal megcsinálni valamit. Nem emlékszem pontosan hogy mi volt az eset, de biztos oka volt. Ez volt az első olyan eset, hogy nem értettem miért nem nekem mondta ha gondja van...van egy másik is, ő kimondottan problémás, neki soha semmi nem jó úgy, ahogy a többieknek igen...ő nem árulkodott, egyszerűen csak nem köszöntött meg amikor névnapom, szülinapom volt...szerintem ez a nemszeretés egy kimutatási módja.  Tulajdonképpen egyre jobban úgy gondolom, nem kell mindenkivel jóban lenni, nem tudok mindenkinek megfelelni, de nem is akarok már. Elfáradtam. Elegem lett...és lelkileg vagyok fáradt, nem fizikailag...és biztos ezért érintett kellemetlenül egy barátnőnek hitt kolléganő közönyössége. Másfél hete valami nem oké...kerestem mentséget, zűrös a tanévkezdés, biztos ő is fáradt...de úgy gondolom, a barátjával szemben az ember még inkább egyenesen viselkedik. Nem, nem kérdeztem meg tőle, van-e baja velem...én nem ártottam neki, ha akarja majd elmondja miért ilyen. Ha nem, akkor nem is a barátom?