2010. november 5., péntek

Családmenedzser

lettem... Valahol, egy német blogon találtam ezt a kifejezést, nagyon tetszik, mert igaznak érzem.
Mégsem vagyok maradéktalanul boldog, mert ezt nálam most a kényszer hozta, nem saját választásom :( .
Ez most egy gödör, amiből még nem látom a kiutat, nem találom meg benne a szépet, így az alkotás se megy...még egy zoknihoz sincs türelmem.
Remélem nem tart sokáig és újra visszatér a lelkesedésem...

3 megjegyzés:

  1. Jaj, szorítok, hogy rendeződjenek a dolgaid és visszatérjen a lelkesedésed!!!!

    VálaszTörlés
  2. Azt tudom mondani, amit Kriszta. :))))

    VálaszTörlés
  3. Óh, én is az vagyok, s vagyunk így néhányan, a helyzetet tekintve többen, mint szeretnénk. :o(
    Kata, fel a fejjel, nézz előre, rendben lesz minden, menni fog, csak most még döcögős és kilátástalan is talán, de menni fog, hidd el.- megtalálod a saját utad, így kell lennie ennek.

    VálaszTörlés

2023

 Így január végén ideje megírnom az összefoglalót,  a szokásos pár sort az elmúlt évről. A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is...