Csodaszép vasárnap volt 😃 Otthon, a szüleimnél, a gyerekeimmel. Reggel már sok nevetéssel indultunk, viszonylag időben, így a kertben sütögetett ebéd elkészítésekor már ott voltunk. Nem tudtunk segíteni, az én drága Anyukám és Apukám mindent elintézett. A gyerekek kívánságára karamellás krémes is készült, a kajakóma egyértelműen bekövetkezett. Anyával felmentünk a tetőtérbe, a kincses barlangba, jót beszélgettünk.
Aztán kirándulni mentünk, a felsőőrsi kilátóba. Anyáék szerint már voltam ott, szerintem nem. Egy baj van a kilátókkal: magasan vannak. Kifulladtam, kiköptem a tüdőmet, de a látvány megérte:
Egy kis séta Balatonalmádiban:
Imádom a Balatont! Amikor a parton sétálok, mindig olyan érzésem van, hogy hazaértem. Ilyen érzés volt amikor Sümeg felé kirándultam is, a Balaton- felvidék kis falvai is vonzanak. Nem fogok én a jelenlegi városomban megöregedni...több mint húsz éve itt élek, de nem érzem hogy ez az én világom. És azt is mondtam már, hogy biztos nem is erre jár a pasi akivel élni fogok, azért nem találkoztunk még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése