A cím az elmúlt néhány napra igaz...a hétvégét végigtanultam, vasárnap délutánra kezdtem pánikolni hogy nem tudok semmit. Cserébe a csoport tök jó lett, összekovácsolódtunk, úgy, mintha tinik lennénk...Hétfőre kb mindent elfelejtettem, úgy éreztem. De szerencsére nem, sikeresen jelesre vigyáztam. Jó tételt húztam, szerencse is kell az élethez. Gyógypedagógiai segítő munkatárs lettem. Hogy mit fogok vele kezdeni, nem tudom, de érdekelt a téma, sokat tanultam. Hazajöttem, kipurcanva, pár perc pihi után indulás Balatonedericsre, Egyszemlányt vittem Ákoshoz.
Ma munka volt, délután helyére került a lakásba a könyvespolc, felpakolhattam rá a könyveket. Még van néhány dolog aminek helyet kell keresnem, de lassan rend lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése