A suliban tábort szerveztünk, már a lebonyolítás szakasza van, rengeteg munka van benne. Ráadásul a mindennapi egyéb mellett, sok számolás, sok papírmunka. Elfáradtam...már nagyon vártam a pénteket, bevallom. Érdekes volt a kollegákkal találkozni, volt akinek örültem és volt akivel szemben azt éreztem, tartsuk meg a néhány lépés távolságot...persze hallottam kedvesnek tűnő, de minden bizonnyal hátsó szándékból érkező kérdéseket,egy részéről azt se tudtam honnan fordulhatott meg a kérdező fejében...mert ha a rosszindulat hagyta volna gondolkodni, rájött volna hogy nem tudtam volna mit válaszolni 😉😊😊😊. A legjobb az egészben, hogy nem zaklatott fel, nem lett rosszkedvem, csak magamban mosolyogtam, hogy neki ez okoz örömet...sajnálom, vacak élete lehet...Kiderült ismét hogy a ki a barát, ki az akinek csak akkor kellek ha érdeke van, de most valahogy tudom ezt kezelni. Nem tudom szabad-e ilyet mondani, de én élveztem a karantént...egyedül a szüleimmel való találkozás hiányzott, ugyanakkor egy csomó emberi kapcsolat a helyére került és ennek tulajdonítom hogy nem zaklatnak fel ezek a dolgok...(a karantén áldásos hatása, hogy átalakultak a vásárlási szokásaim: előtte se tehettem meg hogy felesleges dolgokat halmozok fel, de azóta még tudatosabban figyelek hogy mit veszek és nem járok unalomból vásárolni. Sőt, van már pár dolog, amit szeretnék kicserélni, mert a tönkremenés felé vezető legjobb úton halad (pl az egyetlen hosszú farmerom és a mindennap hordott táskám), mégis hetek óta tolom a vásárlást.
Továbbra se keresek párt...várom a csodát. Hogy majd az Élet, a Jóisten megoldja az életemet. Nem tagadom, időnként eszembe jut hogy vmi társkeresőre regisztrálni kellene, mert hátha...de nem teszem meg, úgy érzem most nem vagyok képes megfutni az ismerkedés elején levő köröket és a bunkókat kiszűrni...majd lesz valahogy, lehet egyedül élni is. Egyedül? Persze ez csak egyféle kapcsolat szempontjából egyedül, mert a szüleim és a gyerekek mindig itt vannak nekem.
Tegnap este hét "gyerek" volt nálam itthon. A gyerek szót azért tettem idézőjelbe, mert a legfiatalabb volt a Kispasi a maga majdnem 13 évével, a többiek mind nagykorúak már. Társasjáték volt hajnalig, nagyon jó volt, sokat nevettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése