Iszonyatosan fárasztó, nagyon munkás hét van mögöttem. Napok óta vártam a pénteket, ma mégis nem tudtam örülni neki a nap első részében.
A munkán kívül a héten nem sok érdekes dolog történt. Egy jó kis beszélgetés egy barátnővel, telefonon. Remélem hogy a barátnő szót nem kell idézőjelbe tenni, mert tényleg az. Nehezen bízok meg emberekben. Hogy miért telefonon? Így hozta a helyzet és a békesség is ezt kívánta. 😉
Holnap megyek haza, anyáékhoz. Végre egy szombat, amikor mehetek, amikor vásárolni fogunk menni. Szeretnék anyagot venni, ha tényleg lesz második hullám lakásfogság, a rengeteg tervemet megvalósíthassam. Nem tudom mi lesz..illetve biztos vagyok benne hogy lesz második hullám karantén, de nem tudom mikor. Gyanítom hogy annyira nem lesz szigorú mint az első, a rengeteg ember aki elvesztette a munkáját, fellázadna. A szülők, akiknek dolgozni kell menni, nem tudják már a gyerekek felügyeletét megoldani, iskolai felügyelet lesz. Az alsósoknak jó is lenne, legalább behozhatnák a lemaradást amit a digitális oktatás alatt összeszedtek.
Lassan el kell kezdenem gondolkodni a karácsonyi ajándékokon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése