A tavalyi évben, amikor megjelent a covid és átalakult az életünk, egy kis rendszert hozott az életembe a blog. Minden nap írtam, közben minden nap csináltam valamit, amit megmutathattam. Most, tegnaptól újra ez a helyzet van. Még nem hangzott el a mondat, amit tavaly nagyon sokat hallottunk, a Maradj otthon!, de bezárt az ország. Bezárt, ami november óta nem nagyon volt nyitva. Újra nem lehet pl ruhaboltban nézelődni, nem lehet cipőboltba menni és nagyon sok munkahely állt át home office-ra. Amikor kicsik voltak a gyerekeim, mennyire jó lett volna egy ilyen munka, de akkor nem volt. A cégek nem is tudták elképzelni hogy az emberek otthonról is éppen olyan hatásfokkal képesek dolgozni mint ha szem előtt vannak a irodában.
Tegnap voltam dolgozni, mától itthon vagyok. A jelenlegi megbeszélés szerint a hétfő és a péntek a fix napom amikor be kell mennem, egyébként csak akkor ha valami rendkívüli, csak ott megoldható feladat van. Most csend van körülöttem, fura csend...mindegyik szobából hallom a gyerekek neszét, online óra van mindegyiküknek. Kispasi a leghangosabb, jó hallani ahogy a társaival beszélget, beleszól az órába. Tegnap órai munkáért dicséretet kapott történelemből.
Délután sétáltunk egyet ma is, ahogy napok óta. Formába kellene hozni magam a nyárra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése