Eltelt, furán, csendben.
Csodaszép kenyeret sütöttem, Dragomán György parasztkenyerét. Nagyon szép lett, finom is, ráadásul hihetetlenül egyszerű elkészíteni.
Délután a gyerekek "táv-társasozást" játszottak. Mind az öten. Nagyokat nevettek, én meg a nappaliban hallgattam őket és boldog voltam. Ennél több nem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése