Békésen, hármasban eltelt egy újabb karantén-nap.
Ebédre abból főztem amit itthon találtam, így céklaleves lett pirított mandulával. Először próbálkoztam vele. Nagyon szép színű, finom levesünk volt, nem utoljára készült abban biztos vagyok:
Délután készült egy kalács, a Húsvétra sütött sós kalács alapján, édesen, egyharmad részén egy kis kakaóval. Ez a kalács sokkal finomabb lett, mint amilyen szép, beesett a közepe. Azt hiszem kicsit túlkelt mire a sütőbe került. Mielőtt betettem volna sülni, Eszterrel megbeszéltük, hogy ez egy boldog kalács...ezt én mondtam, ő válaszolt rá: igen, mert nagy és puha és szabad (majdnem túlfolyt a tálon). Imádom hogy fél szavakból értjük egymást.
A kedvem ma sokkal jobb, régóta tudom hogy egy jó beszélgetés sok bajra megoldást jelent. És valahol azt is tudom, hogy nem szabad túlgondolni dolgokat, helyzeteket...csak ezt nem tudom megvalósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése