Kétségek közt

 Az előző kérdés, a zombi vagy vigyor továbbra is igaz, bár a zombiságot jobban viselem. Hajnalig csetelés utána alvás, gyorsan sokat. Három napja már napközben is ír, pl ebédszünetben vagy hazafelé a vonaton. Élvezem, nem tagadom. Azt se tagadom, hogy vannak bennem kérdések, kétségek, bizonytalanság dögivel. Nem találkoztunk, és nem is tudom mikor fogunk. Ehhez nem kell más mint 80 km és néhány gyerek.Leginkább egy kicsi, aki apukájával él. Szépen összegabalyodtunk mostanra, hiszen nagyjából mindent megbeszéltünk már ennyi idő alatt. Fura ez nagyon...okozhat csalódást egy személyes találkozás ilyenkor? Annyira hogy ne számítson amit eddig írtunk? Lehet kitartóan, heteken keresztül nem hibázva hazudni, vagy tényleg igazat ír? Nem keveredik bele, figyel rám, kérdez, vicces, komoly is tud lenni. Az hogy külsőre olyan, amilyet álmodtam magamnak, az a hab a tortán. Félek, hogy ebből egy újabb csalódás lesz, ugyanakkor nagyon akarom hinni hogy lehorgonyozhatok vele, mellette. Csak mert megérdemelném végre.