Így január végén ideje megírnom az összefoglalót, a szokásos pár sort az elmúlt évről.
A lényeg: nagy baj nem érte a családot, továbbra is mindenki egészséges és szeretjük egymást. A létszám változatlan, igaz hogy szeptember óta Fanni a hozzánk tartozó, és Ákos nem. Ez tulajdonképpen teljesen normális dolog egy családban ahol három gyerek van.
Csufka él és egészséges, szeretetgombóc, vagy egy önző számító dög, mikor milyen kedve van éppen. Ez az év se múlt el doktorlátogatás nélkül de már több kezdődő pocakbajt kúráltunk ki otthon.
Nagyfiú januárban sikeresen diplomázott, áprilisban elkezdett dolgozni, szeptemberben megkezdte a mesterképzést. Azt csinálja amit szeret, élvezi, bár természetesen neki is vannak nehéz napjai.
Egyszemlány élete nagyot fordult augusztusban, ha más szemszögből nézzük felkerült az i-re a pont. A munkahelyváltás gondolata már eldöntött dolog volt, a magánéleti változás tette egyértelművé hogy közelebb jönne...és jön, szakmába. Boldog és kishitű, de majd bizonyít önmagának.
Kispasi ügyesen veszi az iskola akadályait, augusztus közepén pedig beköszöntött az első szerelem. Rendesen, lelkiismeretesen végigdolgozta a nyarat, az évben sok szombat is munkával telt neki.
Továbbra is büszke vagyok rájuk, és tudom hogy van is mire.
Szerelem tart, ez az év furára sikerült de legalább tudjuk mit kell máshogy csinálni. Néha elszökünk egy-egy hétvégére, csak ketten. Ezeket nagyon szeretem.
Boldog vagyok.
2024...tervekkel vártam, sok nagy tervvel, de hogy mi lesz belőle nem tudom.
❤️
VálaszTörlés